🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mesterjegy
következő 🡲

mesterjegy: az alkotó azonosító jelzése alkotásán, a →védjegy őse. - Szabadon választott, személyes jellegű volt, ált. a név kezdőbetűi vagy egyéb jel. A kk-ban alapeleme volt a →kereszt valamely formája. A ~ egyenes ágon örökölhető volt. Egyes mesterségekben a hatóságok kötelezték a mestert a ~ használatára (pl. aranyművesek). A →kőfaragójel geometrikus v. betűformájú volt. Agyagtárgyakra a ~et (fazekasjegy, porcelánjegy, kerámiajegy, gölöncsérjegy) az edény égetése előtt ált. fabélyegzővel ütötték bele (nyomott v. domború), ill. ráfestették. →ötvösjegy **

MNL III:152.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.