mez (lat. vestis): a régi magyar nyelvben burok, takaró, ami természetszerűen tartozik egy testhez, belőle nő ki (szőrzet, tollazat), vagy kívülről adják rá (→ruha). →meztelen _nbsp;
Czuczor IV:529.
LEV 2,11: nem lehet elégetni áldozatul
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.