meztelen (lat. nudus), ruhátlan: ruhátlan (a régi m. nyelvben a →mez nélküli) emberi test; átvitt értelemben a kendőzetlen, csupasz igazság, tény stb. - A gör. (gimnosz) és héb. kifejezések többféle értelmet hordoznak a 'teljesen ruhátlan'-tól a 'könnyen öltözött'-ig. - Szentírás. A teremtéstörténet szerint a Paradicsomkertben olyan éghajlat volt, hogy az embernek a bőre és a haja elegendő →mezt adott. Mivel →Ádám és Éva az ártatlanság állapotában volt, a rendetlen érzéki vágyat (→concupiscentia) a ~ség nem ébresztette föl. Nem is voltak tudatában ~ségüknek. A →bűnbeesés után az első fölfedezésük a ruhátlanság volt, amit a →fügefa leveleiből összefűzött köténnyel próbáltak leplezni. A kérdésre: „Ádám, hol vagy?” - a válasz ez volt: „Féltem tőled, mert ~ vagyok és elrejtőztem” (Ter 3,8-10). - Később az önkéntes ~ség az szégyenkezni nem tudás (Ter 3,7; 9,22-25), a levetkőztetés az erőszak és a megalázás eszköze. Ezért ~ek a foglyok, a menekültek (Iz 20,4; Ám 2,16), a  halálraítéltet is megfosztották ruháitól, így Jézust is (vö. Mk 14,52). A ~t fölruházni az →irgalmasság cselekedeteinek egyike. - Ikgr. A ker. műv-ben kisgyermekek ábrázolásán a tisztaságot jelzi. Az Ádám és Éva-képeken fügefalevél leplezi a ~séget. Az →Utolsó ítéletkor sírjukból kikelt holtakat ~ül ábrázolták. A ~ nőalak a tisztaság ellenes kísértés (Remete Szt Antal), a földi mulandóság és a →hiúság jelképe (Vanitas ~ül nézte magát a hiúság tükrében). A ~ utalhat a nyomorúságra (→Lázár). A reneszánszban az emberi test szépségének bemutatása végett (antik példák nyomán) gyakori lett a bibliai témák nőalakjainak ruhátlan ábrázolása. **

KML 1986:230.