🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mezzotinto
következő 🡲

mezzotinto (ol.): borzoló vagy hántoló modor, a rézmetszés egyik fajtája. - 1642: találta föl von Siegen ném. katonatiszt. Nem vésett vonalakkal, hanem foltokkal ábrázol. A rézlap felületét fogazott vassal borzolják, s az egyenletesen szemcsézett lemezen simára hántolják azokat a részeket, ahol világos tónust akarnak elérni. Sz.Z.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.