ministráns, minisztráns (a lat. ministro, 'szolgál' szóból): celebráns segítője liturgiában és ájtatosságokon. Nem kell →klerikusnak lennie, tevékenységi körét ez, a ~ok számát a közösség elevensége határozza meg. - A lat. szert-ban nálunk a II. Vat. Zsin-ig (1965) a ~ csak fiú, ált. iskoláskorú, felnőttebb csak nagyobb ünnepeken volt. Öltözetük alapjában piros v. a miseruhának megfelelő színű (→liturgikus színek) szoknya és körgallér, s fehér karing. Be- és kivonuláskor, ill. körmeneten a pap előtt jártak. A szentmisében a nép nevében lat-ul válaszoltak. A ~ vitte át a →misekönyvet, felajánláskor adta →bort és a vizet, →kézmosásra vizet öntött, csengetett, tartotta az áldoztató tálcát. →Szentséges szertartásokon hozta a →turibulumot, →naviculát és a →vélumot, v. segített a sekrestyésnek. Több feladatát a helyi hagyomány osztotta be. Ünnepélyes lit-ban megfelelői az →asszisztensek. - A fiúk nevelésében a ministrálásnak fontos szerepe volt: személyes döntése után lett a fiú ~, került a közösség szeme elé, találkozott először a lat. nyelvvel, kezdett hozzászokni az oltár közelségéhez és az ebből fakadó elvárásokhoz. A családnak öröme volt a ~fiú, ünnep volt az első ministrálás v. a fontosabb feladatok első elvégzése. Lehetőség szerint a plnos és a hitoktató külön is foglalkozott a ~okkal, nevelte és fölkészítette őket a következő szolg-okra. Nagyon sok papi hivatás indult a ministrálással. - A Zsin. után lányok is lehetnek ~ok, öltözetük olykor a hétköznapi ruha. **

~. Hogyan kell jól és ájtatosan az Úr oltáránál szolgálni? Bp., 1928. - ~. A szentmisénél való szolg. módja. Bp., 1936. -  Az ájtatos és ügyes minisztráns fiú. (Gyakorlati útmutatás a sz. misénél való szolg-hoz.) A r.k. elemi fiúisk-k tanulói számára írta egy esztergom-főegyhm. áldozópap. 13. kiad. Uo., 1940. - Így ministrálj! Összeáll. Albert István. Uo., 1944.- Verbényi István: ~ abc. Uo., 1996.