mirtusz (gör. mürszíné, lat. Myrtus communis): a mirtuszfélék családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó növény. - Tud-os neve a gör. müroó, 'jó illatú' és müron, 'balzsam' szavakra egyaránt visszavezethető. A ~ 2-3 m-es örökzöld cserje, Palesztina dombvidékein különösen gyakori. Kérge tarka, foltos, fája kemény, de bütykös. Mélyzöld levelei tojásdad-lándzsásak, épszélűek és ülők. Hónaljukból hosszú, merev kocsányon magányosan fejlődnek a nagy, hófehér, illatos virágok. Kökény nagyságú, fekete bogyója fontos kozmetikai alapanyag volt. A növény minden részéből illatos ~olaj nyerhető. -

2. Szépsége, illata és gyakorisága folytán kezdettől a közel-keleti népek kultikus ünnepeinek közkedvelt virága (babiloni felvonulásoktól az egyiptomi lakomákig), az istenek bőkezűségének szimbóluma. Izr. népének életében különösen nagy szerepet játszott, mert a virágzó ~ág harmóniája Isten békéjét és igazságosságát sugározta számukra. Ezért a ~ág az olajfaág és a pálmalevél mellett fontos kultikus szerepet töltött be a →sátoros ünnepen (vö. Eszt 2,7; Iz 41,19; 55,13; Zak 1,8.10.11). A Szentírás 'leveles ág' kif-ét gyakran fordítják ~nak (Lev 23,40; Neh 8,15; Ez 6,13; 20.28). Férfi (Assa) és női (Hadassa: Eszter) névként is gyakori. Az illatáldozatok és a szombati szert-ok legismertebb anyaga, a füstölőszer dobozát is hadassnak hívták. A menyasszonyi ~koszorút a zsidó nép a babiloniaktól vette át, és a fogság óta használja. -

3. Eredetmagyarázó monda szerint az első ~ágat Ádám a Paradicsomból hozta magával, hogy egykori boldogságára emlékeztesse. A gör. mitológiában Hermész fiát, Mürtiloszt, v. a gyorslábú Mürszinét az istenek ~bokorrá változtatták. Aphrodité is ~-szá változott tisztasága védelméért. Forró nyári időben a ~bokrok szinte teljesen kiszáradnak, „meghalnak”, de az esős tél kezdetével újra kivirulnak. Ezért a folytonosság, halhatatlanság és az örök szerelem szimbóluma a gör-róm. kultúrkörben. Aphrodité szt növényeként jelképe lett a művészetnek és a költészetnek. A görögöknél a pálmával együtt a vértelen győzelem elismerésének jelképe (szemben a véres küzdelemben győztes jutalmával, a babérkoszorúval). Később magas méltóságok fejdísze lett. A soha meg nem szűnő szeretet jeleként teszik a koporsóra ma is sok balkáni országban. Angliában a békés otthon nyugalmának jelképe. - Az érintetlen szépséggel való egyesülés jeleként a 18. sz-tól Eu-ban a ~ a gazdagabb esküvők elmaradhatatlan kísérője lett (a →rozmaring-koszorúk helyett). - 4. Ikgr. A ker. műv-ben a ~ a tisztaság (→szüzesség), szeretet és megértés jelképe, a Boldogságos Szűz Mária virága.  Ky.Z.

Sachs 1980:284. - BL:1262. - Kereszty 1998:309.