🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > monofiziták
következő 🡲

monofiziták (a gör. monoszphüszisz, 'egy természet' szóból): tévtanítók, akik Krisztusban az isteni és az emberi természet egységét valamilyen természetes összetettség, többnyire a test és a lélek egységének módjára gondolták el. - Pl. az →apollinarizmus és az →arianizmus szerint Krisztus emberi lelkét maga a Logosz tölti ki, s így valójában nincs teljes emberi természete. Nézetüket szentírási kijelentésekkel igyekeztek igazolni: az Ige testté lett. A term-ből vett képeket és hasonlatokat az egyh. teol. is használta (tűzben izzó vas, test-lélek), de mindig kellő magyarázattal. Magyarázatra azért volt szükség, mert az ilyen képekben mindig kísértett az isteni és emberi term. keveredésének gyanúja. Akkor kezdtek világosan látni, amikor már kezdték a természetet (phüszisz) és a személyt (hüposztaszisz) megkülönböztetni. G.F.

LThK VII:563. - Vanyó 2000:618.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.