montanizmus: eretnek karizmatikus mozgalom Kis-Ázsiában a 2-3. században. - Elindítója, Montanosz (róla a ~ elnevezés) megtérése előtt Kübelé istennő beavatottja volt Pepuza városában (Frígia). Tanításában a zsidó →apokaliptika elemei is föllelhetők. Sajátos egyházszervezetet alakítottak ki (a hierarchiába bevonták a nőket is), ami heves tiltakozást váltott ki. - Köréhez tartozott Priszka és Maximilla, akik prófétanőkként eksztázisban tolmácsolták a Paraklétosz szavait. A ~ kísérletet tett arra, hogy feltámassza a karizmatikus ősegyházat. Prófétálásuk azért váltotta ki a többi keresztény heves tiltakozását, mert így prófétáltak: „én vagyok a Paraklétosz!” - A ~ próféciájában semmiféle új tanítás nem volt, a régi, szigorúbb, a →Didakhé prófétáira jellemző egyh. fegyelmet sürgette. Ápolta a vértanúság szellemét, ébren akarta tartani az Úr közeli eljövetelének eszméjét, a szigorú értelemben vett monogámia híve volt, amely a házasfél halála után tagadta a második házasság lehetőségét, az erkölcsi hanyatlást az eszkatologikus szellem kialvásával hozta összefüggésbe. - A ~ eszkat. elgondolásait a Jel-ből merítette, s azt hirdette, hogy a mennyei Jeruzsálem Frígiába - Pepuza városába - fog alászállni. Megkívánta, hogy Montanosz, Priszka, Maximilla próféciáit hiteleseknek fogadják el az egyházban. A montanisták magukat tartották „pneumatikusoknak”, sajátos böjti fegyelmet tartottak, amelyben a Démétér-kultusz maradványai fedezhetők fel. Liturgikus összejöveteleik elején az →okos és balga szüzek történetét jelenítették meg, amivel sírásra, bűnbánatra kívánták bírni a résztvevőket. - A ~ megoszlást idézett elő, mert egyesek isteni, mások sátáni eredetűnek tartották az új jövendöléseket. Az Egyh. végül egységesen szembefordult a ~sal, de a montanisták sokáig nagy gondot okoztak. A kis-ázsiai Thyatira lakossága pl. a sírfeliratok tanúsága szerint az utolsó szálig montanista volt egy egész évszázadon át. De nemcsak Kis-Ázsiát, hanem Rómát, É-Afrikát is áthatották a ~ eszméi. V.L.

Vanyó 2000:68.