munkáspap: világi vagy szerzetes pap, aki tudatosan elhagyja plébániáját vagy kolostorát, hogy hivatásszerűen gyári munkásként, tartósan munkáskörnyezetben éljen. Sikertelen lelkipásztori kísérlet a munka világában élők körében főként 1941-1959. - A ~ság mozgalma a II. vh. idején Fro-ban kezdődött. Henri Godin és Yvan Daniel, a munkásifjúság lelkipásztorai javaslatára →Suhard bíb. 1943: papokat küldvén egyes gyárakba megalapította a Mission de Paris-t (→Párizsi Misszió). Más papok ettől függetlenül titokban támogatták a ném. táborokban és fegyvergyárakban dolgozó fr. kényszermunkásokat, amiről Henri Perrins kv-et is írt Egy munkáspap naplója c. J. Loew OP már kispapként 1941: dokkmunkás lett Marseille-ben, majd lelkipásztorként is folytatta. - 1950-ig a Mission de Paris mintájára Fro. minden nagyobb iparvidékén alakultak papi csoportok, melyekben össz. kb. 100-120 pap tevékenykedett. A ~ok belesimultak környezetükbe, a sztmisét szegényes lakásukon tartották, szomszédok, munkatársak, barátok részvételével. Mivel szellemileg jóval műveltebbek voltak a többi munkásnál, gyakran megbízták őket a munkások jogainak védelmével, szakszervezeti feladatokkal az üzem vezetésével szemben. Tárasik elvárták tőlük, hogy az akkoriban igen gyakori sztrájkokban és demonstrációkon is részt vegyenek. Ha nem vállalták volna föl e konfliktusokat, egész küldetésük hitelét vesztette volna, de ennek ellenére is „vatikáni ügynöknek” titulálták őket. - A tárgyalások során gyakran a retorikailag is képzett ~ok vitték a szót, s olykor aktívak voltak a (komm.) szakszervezetben is, a konzervatív vállalkozók és a klérus konzervatív része is lassanként szembeforult velük. Mivel azonban a ~ságnak erős támogatói voltak a fr. püspökök között, ellenfeleik kerülőúton, Rómától igyekeztek kikényszeríteni a ~ok eltávolítását a gyárakból. - XII. Pius p. (ur. 1939-58) 1953-54: a köv. feltételekkel engedélyezte a ~ság folytatását: a papokat a pp. választja ki, megbízható elméleti képzést kapnak, munkaidejük nem haladhatja meg a napi 3 órát, elhárítanak mindenfajta világi feladatot, aktívan részt vesznek az egyhk-i életben. Ezzel lezárult a ~ság klasszikus időszaka, bár még jelentős kísérletek történtek a folytatásra. 1959: Róma betiltotta az ilyen jellegű gyári munkát. Az érintettek közül azonban sokan nem törődtek a tilalommal, egyesek hosszas kompromisszumos próbálkozások után otthagyták a papságot, néhányan még az Egyh-ból is kiléptek, s nem ritkán külföldön más életet kezdtek. - A ~ság egyhjogilag azért jelentett problémát, mert egyes papok körül a pléb-val „párhuzamos közösségek” szerveződtek; ellenőrizhetetlennek tűnő gazd. függetlenséget képviselt és a kommunista osztályharc részesének tűnt. **

LThK 1993. I:927.