🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mágnás
következő 🡲

mágnás (a lat. magnates regni, 'országnagyok' szóból): főnemes. - 1. A 12. sz. óta a legfőbb egyh. és világi méltóságok közé tartozó →országnagyok és a főrangúak (hercegek, grófok, bárók) gyűjtőneve. - 2. 1430 után az igazi hivatalviselő →bárók (→nádor, →országbíró, →tárnokmester, horvát →bán, →erdélyi vajda, szörényi bán, macsói bán) ill. udvari főtisztviselők: főkamarás, főajtónálló, főudvarmester, főpohárnok, főlovászmester, a kir. testőrség főkapitánya. E ~ok javadalmaikból saját zászló alatt →bandériumot tartottak fönn, s vezették azt a csatákban. - Rangban utánuk következett, de már nem tartozott a →zászlósurakhoz a pozsonyi gróf, a temesi gróf s a székelyek ispánja (e 3 Werbőczynél), akiket a kir. végzésekben még megemlítettek. - 3. A Habsburgok korában a ~ok közé sorolták a →főispánokat, a fiumei kormányzót. - A születési előjogokkal bíró ~ok családtagjaikból választhatták az ogy. →főrendi házának, 1927-45: →felsőházának tagjait. A ~ a címeket és rangokat eltörlő 1947-i törv. óta tört. jelző. 88

Pallas XIII:549. (s.v. országnagyok) - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Mo-on. 1900. - Bartoniek 1939. - Lukács 1955:432.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.