🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > méltóság
következő 🡲

méltóság (lat. dignitas): 1. megbecsülést és tiszteletet érdemlő személyes →érték. Isten ~ának alapja a →szentség. Az →emberi méltóság alapja az →istenképiség. - 2. hivatal, rang, mely viselőjét tiszteletreméltóvá teszi. Az egyhjogban ~ a →püspökség (339.k. 2.§) és a →bíborosság (351.k. 3.§ és 833.k. 2). **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.