🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mókus
következő 🡲

mókus (lat. Sciurus): a mókusok családjába tartozó nemzetség; erdei fákon élő, bozontos farkú, barnásvörös szőrű kis rágcsáló állat. - A kk. képeken a tűzszínű, gyors, ide-oda surranó kis állat mindig az ördög jelképe. **

Lipffert 1976:26. - KML 1986:234.


mókus (Sciurus vulgaris): Mo. erdős tájain, de parkokban, nagyobb kertekben is sokfelé előfordul. Kedveli az elegyes erdőket, de fenyvesekben és tiszta lomberdőkben is megtaláljuk. A fák ágain akrobatikus ügyességgel mozog, ugrik egyikről a másikra, de különösen a parkokban gyakran keresgél a talajon is. A nőstény a fák koronájában gallyakból épített, belül mohával, finom hánccsal és száraz levelekkel bélelt fészkében évente egy vagy két alkalommal 2–7 kölyköt ellik. Szemeik egyhónapos korukban nyílnak, kéthónaposan önállóak. – A mókus magvakkal, bogyókkal, gombával és zöld növényi részekkel táplálkozik, de kevés rovart is fogyaszt. Nappal aktív, téli álmot nem alszik, télen az ősszel készített táplálékraktárait keresi fel. Védett. – Lásd MKL IX:276. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.