🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Naftali
következő 🡲

Naftali (héb.; Ter 30,8: népetimológia): Jákob és Bilha (Ráchel szolgálója) fia, Izrael egyik törzsének ősatyja. - A törzshöz a Szám 1,42 szerint 53.400 fegyverforgató ffi tartozott. ~ fiai: Jachseel, Guni, Jecer, Sillem (Ter 46,24) a Tibériás tavától és a Jordán felső árkától Ny-ra telepedtek le (vö. MTörv 33,23). Ez 48,3-4 szerint ~ törzsének ter-e Áser és Manassze örökrésze közé esett. Legfontosabb városuk →Kedes volt (Bír 4,6). - Salamon idejében ~ a 12 tart. egyike (vö. 1Kir 4,15; Bír 7,23; 1Kir 15,20; 2Kir 15,29; 2Krón 34,6; Iz 8,23;. Mt 4,13-16; Zsolt 68,28). Kultikus közp-juk a →Tábor lehetett (Zsolt 89,13; Oz 5,1). Tóbiás ~ fiai közül való volt (Tób 1,1.4; 7,3). R.É.

BL:1299.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.