Nagykunság (lat. Cumania Maior), Jász-Nagykun-Szolnok m.: síkság, földrajzi és néprajzi táj a Tiszántúlon, a Tisza középső folyása és a Hortobágy mellékén, Csongrád és Kunmadaras között. - Nevét e ter-en 1241-42: a →tatárdúlás után letelepedett →kunokról kapta. Eredeti kun népessége a 16. sz. elejére életmódot változtatott, magyarosodott. A visszafoglaló háború után a 18. sz. elején szervezett Hármas kerületet (→Jászkun kerület) I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657-1705) 1702. III. 22: a →Német Lovagrendnek zálogosította el 500 ezer Ft-ért. A visszafogott gazd. fejlődés ellenére lakói 1745. II-III: 580 ezer Ft-ért megváltották magukat, s szabad parasztok lettek (jászkun redemptio). A török háborúkban elnéptelenedett környező falvak mocsarasodott pusztáin külterjes állattartás fejlődött ki. 1828: 47.672 lakója 6 városban (és ezek 18 pusztáján) élt, városai: Karcag (2397 házban 837 r.k., 83 g.k., 11.001 ref., össz. 11.921 lakos; 1869: 3105 házban 14.486 lakos), Kisújszállás (1503 házban 6 r.k., 23 g.k., 7324 ref., össz. 7353 lakos; 1869: 2268 házban 10.376 lakos), Kunhegyes (1095 házban 90 r.k., 20 g.k., 6525 ref., össz. 6635 lakos; 1869: 1631 házban 7272 lakos), Madarász (Kunmadaras) (1216 házban 2 r.k., 19 g.k., 7496 ref., össz. 7517 lakos; 1869: 1723 házban 7076 lakos), Túrkeve (1414 házban 188 r.k., 23 g.k., 6764 ref., össz. 6975 lakos; 1869: 2336 házban 10.969 lakos) és a r.k. jászokból telepített Kunszentmárton (722 házban 5938 r.k., 28 g.k., 10 ref., 15 izr., össz. 5991 lakos; 1869: 1818 házban 10.036 lakos). 1876: a közigazg. átszervezése után az új →Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe osztották. 88

Nagy 1828:468. - Gyárfás István: A jászkunok tört. 1-5. köt. Bp., 1870-85. - Györffy István: ~i krónika. Karcag, 1922. - Hóman-Szekfű III:425. - Szilágyi Miklós: Adatok a 18. sz. ~ néprajzához. Szolnok, 1966. - Kósa-Filep 1975:145.