🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Naprendszer
következő 🡲

Naprendszer: a →Napból és annak gravitációs hatása által összetartott égitestekből álló csillagászati rendszer, amelynek tagjai a bolygók a holdjaikkal, a kisbolygók (aszteroidák), az üstökösök, a meteorok, a kozmikus por, a napszél által a naprendszer külső határáig eljuttatott elektromosan töltött és töltetlen atomok, elektronok, valamint a napfény fotonjai. - 1. A mi ~ünk határa messze túlnyúlik a bolygók övezetén. A világűr több százmillió spirális csillaghalmazának (galaxisának) egyikében, a Tejútrendszerben helyezkedik el, mintegy 400 milliárd másik csillaggal együtt; távolsága a galaxisunk középpontjától 28.000 fényévnyi, az ESA (Eu. Űrügynökség) Hipparcos műholdjának 1997-es mérései szerint. A Tejút egyik kisebb spirális karjával, az Orion spirálkarral együtt kering galaxisunk központja körül mintegy 250.000 km/sec sebességgel, amivel 220 millió év alatt tesz meg egy teljes körforgást. Ugyanakkor a spirálkaron belül 20 km/sec sebességgel haladó mozgást is végez a közeli csillagokhoz viszonyítva. -

2. A ~ bolygói, planétái. Az ismert →bolygók (a Naptól kifelé haladó sorrendben): Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó. A Naphoz közelebbi négy bolygó Föld-típusú, azaz kisméretűek, átlagos sűrűségük a víz sűrűségének többszöröse, és nagyobb arányban tartalmazzák a periódusos rendszer nehéz elemeit. Összetételükben jelentős arányt képviselnek a fémek (vas, nikkel) és kőzetek (szilikátok). Forgásuk lassú. - A külső bolygók Jupiter-típusúak, azaz nagytömegűek, átlagos sűrűségük a vízéhez áll közel, anyagukat könnyű elemek, főleg hidrogén és hélium alkotják, jelentős részben gázalakban. Sok holdjuk van, gyors forgásúak. Mindegyik óriásbolygó körül vannak törmelékanyag-gyűrűk, ami vsz. a gravitációs hatásukkal kapcsolatos: megakadályozták környezetükben a ~ keletkezésekor a kisebb részek összesűrűsödését bolygókká, v. ütközéssel, ill. árapály révén fölmorzsolták a közelükben elhaladó kisebb égitesteket. A külső bolygók hőmérséklete a Naptól való nagy távolságuk miatt nagyon alacsony, kivéve a saját hőtermeléssel rendelkező Jupitert. -

a) A Merkúr a Naphoz legközelebbi pályájú, mérete szerint ~ünk 2. legkisebb bolygója, több hold is megelőzi nagyságban. Anyaga: szilikátok és fémek. Közepes naptávolsága 57,9 millió km, átmérője 4840 km. A Mariner 10 űrszonda (1974) mérései szerint tengely körüli forgási ideje 58,646 földi nap. Nap körüli keringési ideje ennek csak másfélszerese: 87,9 földi nap. Hőmérséklete magas, felszíne a Holdéra hasonlít, kopár, tele kráterekkel: szabadon érik a meteorok becsapódásai, mivel nincs légköre. Gyenge mágneses terét észlelte a Mariner 10. A Merkúr pályájának perihélium (napközeli) pontja lassan körbejárja a Napot, amit a klasszikus fizika nem tudott értelmezni. Einstein ált. relativitáselméletének 1915: fontos bizonyítéka volt, hogy magyarázatot adott a jelenségre. -

b) A Vénusz, az Esthajnalcsillag jellegzetessége a közel 500 C hőmérsékletű, a felszínén 90 atmoszféra nyomású és főleg széndioxidból álló légkör. Magas hőmérséklete a napközelségnek és az üvegházhatásnak együttesen köszönhető. Sűrű felhői tükrözik a Nap fényét, ezért az égbolt egyik legfényesebb és szabad szemmel is jól látható égitestje, ősidők óta ismert bolygó. Közepes naptávolsága: 108,2 millió km. Forgása szokatlanul lassú: 243 földi nap alatt fordul meg tengelye körül, ami kissé hosszabb, mint a 224 napos sziderikus keringési ideje. Átmérője: 12.103 km. -

c) A Föld a ~ 3. bolygója. Egyenlítői sugara 6378 km. Közepes naptávolsága 149,6 millió km (csillagászati távolságegység). Keringési ideje (csillagászati →év): 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 mp. Tengelykörüli forgásának ideje (csillagászati →nap): 23 óra, 56 perc, 4,09 mp. -

d) A Mars, a vörös bolygó felszíne hideg, elvesztette légkörét, de jég és talán víz nyomai, valamint az évszakok változásai fedezhetők fel rajta. Igen ritka maradék atmoszférája zömmel széndioxidból áll, kevés nitrogénnel. Forgástengelyének hajlásszöge közel áll a Földéhez. Naptávolsága 227,8 millió km. Keringési ideje 1,88 földi év, egy Mars-nap 24,6 földi óra. Átmérője: 6780 km. Két holdja a Phobosz és a Deimosz. -

e) A Jupiter a ~ legnagyobb bolygója. Jelentős gravitációs hatásával zavaró befolyást gyakorol a környezetében elhaladó kisebb égitestek pályájára, főleg az aszteroidákra és üstökösökre. Szabad szemmel is észlelhető, az őskortól ismert égitest. Fénye és kisugárzása nagyobbrészt a saját belső hőtermeléséből származik, amit a lassú gravitációs összehúzódása táplál. Belső hőmérsékletét 20.000 C-ra becsülik. Sem tömege, sem belső hőmérséklete nem elegendő magfúziós reakciók beindulására. Naptávolsága 778,3 millió km, átmérője 143.000 km, keringési ideje: 11,86 földi év, tengelykörüli forgásának periódusa: 9,8 földi óra. - A Jupiter „gázbolygó”, tömegének nagyrészét 90%-ban hidrogén, 10%-ban hélium teszi ki, de közepén feltehetőleg kőzetmag található. A mag körül az óriási, 4 millió atmoszférát elérő nyomás miatt folyékony, fémes állapotúvá vált hidrogénréteg helyezkedik el, mely elektronokból és ionizált protonokból áll. Felszíne felé alkotórészei már folyékony, majd gáz halmazállapotban vannak jelen. Külsejét forró gázokból álló felhők alkotják, melyekben sávosan ellentétes irányú, viharos szelek fújnak. Különlegessége a Nagy Vörös Folt, egy óriási felhőörvény. A felszíni gázfelhő összetétele hasonló a ~ kezdetének gázaihoz. - Nagy mágneses mezeje és ezzel összefüggésben erős sugárzási övezete van a napszél mágnesesen csapdázott ionjaiból. A mágneses mezőt a belsejében lévő ionizált folyékony hidrogén áramainak tulajdonítják. Űrszondákkal 3 halvány gyűrűt találtak a Jupiter körül. Nagyszámú holdja közül az első négyet 1610: Galileo →Galilei fedezte fel, ezért Galilei-holdak: Io, Európa, Ganümedesz, Kallisztó. Ezek voltak az első olyan égitestek, amelyeknek még a látszólagos mozgása sem volt földkörülinek tekinthető, ami megerősítette Galileit a heliocentrikus szemlélet igazában. Távcsöves és űreszközökkel történt megfigyelésekkel 2003 közepéig a Jupiter 61 kisebb-nagyobb holdját észlelték. -

f) A Szaturnusz nagyrészt gázokból álló óriásbolygó; összetétele hasonló a Jupiteréhez. Sajátossága a körülötte keringő apró részecskékből álló látványos gyűrűrendszer, anyaga kőzettörmelék, por és jég. A gyűrűk nemcsak keringenek, hanem a keringési síkjuk 14 éves periódussal el is fordul. A Szaturnusz naptávolsága 1426 millió km, átmérője: 120.500 km, keringési ideje 29,46 földi év, tengelyforgási ideje 10,6 földi óra. 28 holdját fedezték fel, elsőként 1655: Christian →Huygens a legnagyobbat, a Titánt. Gyűrűjét is elsőként Huygens figyelte meg egy évvel később. - A felsorolt bolyók már az ókortól ismertek voltak, mivel szabad szemmel is láthatók. Az Uránuszt Wilhelm Herschel észlelte 1781: távcsöves megfigyeléssel. A két további külső bolygó felfedezése az Uránusz pályaadatainak zavarai alapján történt (Neptunusz: 1846, Plútó: 1930). Az Uránusz és a Neptunusz Jupiter-típusú óriásbolygók. -

g) Az Uránusz, óriásbolygó társaihoz hasonlóan, hidrogénből és héliumból áll, de metánt is tartalmaz. Naptávolsága: 2869 millió km, keringési ideje 84 földi év, tengelyforgási ideje 17,24 földi óra, átmérője: 53.400 km. Forgástengelye a keringési síkjában van, ami egy hatalmas ütközés következménye lehet. 21 holdját és 9 gyűrűjét fedezték föl. -

h) A Neptunusz anyaga hidrogén és hélium mellett metán és ammónia. Naptávolsága 4495 millió km, keringési ideje 164,78 földi év, tengelyforgási ideje 17,9 földi óra, átmérője 49.600 km. 8 holdja közül a legnagyobb a Triton, amelynek mérete a Holdéhoz hasonló. Két halvány gyűrűje van. -

i) A Plútó egyik kategóriába se sorolható, de mérete alapján a Föld-típusú csoporthoz áll közelebb. A legkisebb és a legkésőbb felfedezett bolygó. Közepes naptávolsága 5929 millió km, keringési ideje 248 földi év, tengelyforgásának periódusideje 6,3 földi nap, átmérője: 2300 km. Nagyon elnyújtott ellipszispályán kering, amelynek síkja is jelentősen, 17 fokkal elhajlik az ekliptikától. Vannak feltételezések, hogy a Neptunus egy megszökött holdja, vagy az aszteroidák közül térítette bolygópályára az óriásbolygók gravitációs hatása. Holdja a Kharon. -

A bolygók a Föld keringési síkjához, az ekliptikához kis szögben hajló síkokban, a körtől csak kissé eltérő alakú ellipszis pályákon, egyirányban keringenek a Nap körül. Kivétel csak a Plútó elnyúlt ellipszis pályája.

A bolygóknak sem a nagyságuk, sem összetételük nem megfelelő termonukleáris reakciók beindulásához, csillaggá válásukhoz. A Jupiternek mint óriási izzó gázgömbnek a kivételével a bolygók fénye csak központi csillagunk, a Nap sugarainak tükröződése. -

Az ókorban sajátos hiedelmek fűződtek az ismert bolygókhoz illetve az →állatkör (állatöv, zodiákus) egyes csillagképeihez. A Háromkirályok útmutató csillaga, a →betlehemi csillag, a szokásos ábrázolásokkal ellentétben nem egy üstökös feltűnése lehetett, hanem Kepler feltevése alapján vsz. a királyságot jelképező Jupiter, a zsidóságot jelképező Szaturnusz együttállása a szintén királyi ház jelentésű Halak csillagképben a Kr. e. 7. év folyamán három alkalommal. -

3. A bolygók körül keringő holdak némelyike sajátos tulajdonságaival hívja fel magára a figyelmet. A Jupiter Európa és Io holdjaiak felépítése sok tekintetben emlékeztet a Föld-típusú bolygókéra. Tömegük szilikátkőzetekből áll. Az Európa rianásos jégmezőkkel rendelkezik, alatta nem kizárt vastag vízréteg és benne valamiféle élet jelenléte. A Galileo űrszonda mérései alapján az Európa belsejében kis fémmag jelenlétét tételezik fel. Gyenge mágneses térrel és igen ritka, de oxigéntartalmú atmoszférával rendelkezik. Az oxigén feltehetőleg a vízmolekulákból keletkezik, amelyeket felbont a napsugárzás és a napszél ionjainak bombázása, majd az illékonyabb hidrogén eltávozik, hátrahagyva az oxigénatomokat. A naprendszer holdjai közül az Európán kívül csak az Io, a Ganümedesz, a Szaturnusz körül keringő Titán és a Neptunusz Triton holdja felett van valamiféle atmoszféra. - Egy égitest mágneses terét a belsejében folyó elektromos áramok hozzák létre, többnyire az olvadt állapotú fémmagnak a tengelyforgás révén keltett áramai („dinamó effektus”). Az Európa esetében inkább a mélyében áramló víz vezetőképességét tételezik fel a kicsiny mágneses tér forrásának. - Az Io holdon a Galileo űrszonda erős vulkáni kitöréseket észlelt, ami a bolygók korai állapotára emlékeztet. A kilökött vulkáni kéngőzök a Jupiter körül gyűrűt alkotnak. -

4. A Hold. A földi élet szempontjából nagy jelentőségűek Földünk kísérőjének, a →Holdnak hatásai. A Föld körüli közepes pályasugara 384.400 km, átmérője 3476 km. Kisebb tömege miatt felületén a nehézségi gyorsulás a földi értéknek csak 1/6-a, légköre nincs.

A tengelyforgása szerinti (egy távoli állócsillaghoz viszonyított) sziderikus keringési ideje 27,321 földi nap. A mozgó Földről nézve érzékelhető szinodikus keringési ideje (holdtöltétől holdtöltéig, mialatt a Föld is halad a pályáján) 29,530 nap. Tengelyforgása megegyezik a sziderikus keringési idejével, ezért mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé. A tőlünk láthatatlan oldalt a Holdat megkerülő szovjet Luna és amerikai Apollo űrhajók fényképeiről ismertük meg. A Hold az egyetlen olyan Földön kívüli égitest, amelyen ember járt (Apollo űrhajók, 1969. VII. 20-1972. XII.), sőt amelyről talajmintát hoztak az űrhajók. A Hold keletkezését illetően a holdkőzetek összetétele a becsapódási elméletet támogatja, ti. hogy egy nagy tömegű égitestnek a fiatal Földdel történt ütközése során a kivetett anyagból alakult ki égi kísérőnk. A Hold mérete és összetétele alapján egyes besorolásokban mint a Föld-típusú bolygók egyike szerepel. - A Hold síkságokkal és magas hegyekkel tarkított felületét vulkánok és a meteorok becsapódásai alakították. A becsapódási kráterek, ill. a feltornyosuló lánchegyek a légkör eróziós hatásának hiánya miatt változatlan állapotban megmaradtak. Hegyei magasságát elsőként Galilei határozta meg. Az atmoszféra és a mágneses tér hiánya miatt a napszél részecskéi szabadon érik a felületét; emiatt a felszínét borító kozmikus porban a napszél hidrogén-ionjai jelentős mennyiségben kötődtek meg. - A Föld-Hold távolságot legkorábban Arisztarkhosz mérte meg az ókorban. A II. vh. utáni években a radartechnika segítségével végezték el a pontos meghatározást, az elsők egyikeként Bay Zoltán Mo-on, a Holdra bocsátott radarnyaláb visszatükröződési idejének híres mérésével. - A Nap, a Hold és a Föld egymáshoz viszonyított helyzetének változásai miatt a földi szemlélő periodikusan változó megvilágításban látja a Holdat (holdfázisok), ami a jelenség feltűnő volta miatt már az ősidőktől felkeltette az emberek figyelmét. Újholdkor a Hold a Földnek a Nap felőli oldalán tartózkodik, így a sötét oldala fordul felénk. Naptól megvilágított fele teliholdkor látható Földünkről, ekkor a Földpálya külső oldalán halad. Közbenső helyzetei: növekvő Hold (első negyed, D alakkal) és fogyó Hold (utolsó negyed, C alakkal). Keringési síkja a földpálya síkjától, az ekliptikától 5 fokkal eltér, ezért keringése során csak időnként fordul elő, hogy a Nap, a Föld és a Hold iránya egybeesik. Ha ekkor a Hold a Földnek a Nap felé eső oldalán van, tehát újhold van, akkor →napfogyatkozást látunk, azaz a Hold teljesen vagy részlegesen eltakarja előlünk a Napot. Ha az ellenkező oldalon történik, telihold idején, akkor a Föld árnyéka sötétíti el a Hold felületét: ez a →holdfogyatkozás. Ez a tény kizárja, hogy a Jézus keresztrefeszítését kísérő elsötétedés csillagászati jelenség, azaz napfogyatkozás lett volna, mivel a zsidó húsvét telihold idejére esik. - A napfogyatkozások és a holdfogyatkozások az ősidőktől fogva nevezetes eseményeknek számítottak, rendszerint rettegést keltettek. Előrejelzésük Kínában és a nyugati civilizációkban már az ókori csillagászati ismeretek alapján is több-kevesebb pontossággal lehetséges volt. -

A Hold az égboltnak a Nap után a második legfényesebbnek látszó égitestje. Fázisváltozásai már az őskortól az időszámítás egyik kiindulópontjává váltak, alapjává a naptár mai hét napra és 30 napra történő beosztásának, noha egy keringési periódusa nem egész számú többszöröse a Föld egy körülfordulásából adódó földi napnak. A 12 holdhónapra alapozott holdév sem feleltethető meg maradék nélkül a Föld napkörüli éves keringéséhez rögzített 12 hónapos napévnek. -

A földközeli pályán keringő Hold gravitációs vonzása okozza a tengerek árapályát. A földi életre fontos hatást gyakorol az éjszakai megvilágítással is, ami a napsugárzásnak a visszatükröződéséből adódik. -

5. A kisbolygók (aszteroidák, planetoidok) a ~ kisméretű, kistömegű, szilárd anyagú tagjai. Nagyságuk a szikladarab, sőt kavics mérettől a néhány száz km-ig terjed. Az első és egyben legnagyobb kisbolygót, a Cerest 1801: fedezték fel, átmérője 1000 km. Csak mintegy 20 aszteroida mérete haladja meg a 250 km-t. Többségük 3-6 földi év alatt kerüli meg a Napot, elliptikus pályán. Anyaguk különféle arányban kőzetből, szénből, vasból, nikkelből áll, amit a Földre hulló meteoritok anyagának vizsgálatából ismerünk. Kis tömegük miatt belsejüket nem olvasztotta meg radioaktivitásból eredő hő, így állapotuk a ~ korai állapotának felel meg. - Feltevések szerint égitestek ütközéséből jöttek létre, vagy a Jupiter gravitációs hatása akadályozta meg környezetében egy bolygó kialakulását a ~ keletkezése idején. - Legtöbbjük Nap körüli keringési pályája a Mars és Jupiter közötti aszteroida övezetben van, a Naptól 300-600 millió km-re, de némelyik pálya benyúlik a Föld közelébe, ill. kifelé még a Neptunuszon és a Plútón túli, Kuiper-övben is találhatók. -

A földtörténet során a Föld pályáját keresztező kisbolygók közül több meteorként becsapódott a Földbe, esetenként katasztrofális hatással, mint pl. a dinoszauruszok kipusztulását vsz. előidéző esemény 65 millió évvel ezelőtt, ami egy mintegy 10 km átmérőjű aszteroid becsapódása lehetett, ill. 1908. VI. 30: a kb. 100 méteres Tunguszka-meteorit Szibériában. Ezért űrprogramok vannak folyamatban a nagyobb méretű aszteroidák pályaelemeinek és tömegének felderítésére. Számba veszik azokat a nagyobb tömegű kisbolygókat, amelyeknek napközeli pontja a Naptól számított 200 millió km-en belül van (nevük: Earth-approaching or near-Earth asteroids, NEA, 'Földet megközelítő vagy Föld-közeli aszteroidok'). 2003-ig mintegy 250 NEA katalogizálása történt meg, ami a teljes számuknak csak kicsiny része. A távolabbi jövőben lehet esély a pályájuk kedvező módosítására. A kisbolygókat eredeti pályájukról NEA-pályára a bolygók gravitációs terei vagy ütközések terelik, ill. üstökösmaradványokról van szó. -

A távcsővel elvben észlelhető kisbolygók számát 200 ezerre teszik, de eddig csak mintegy 50 ezret figyeltek meg. A kis kőzetdarab nagyságú aszteroidák száma több millió lehet. A jelenlegi kutatások űreszközök segítségével történnek. Több űrszondát irányítottak az aszteroidák közelébe. Az 1990-es évek elején a Galileo-, majd a NEAR-szonda küldte az első felvételeket aszteroidák közvetlen közeléből. A földi radar-csillagászati megfigyelésekkel a Földet megközelítő kisbolygókat vizsgálják. A Föld körül keringő nagyfelbontású Hubble-űrteleszkóppal (HST) is végeznek kisbolygó-kutatást. -

6. Az üstökösök a Nap körül nagyon elnyújtott pályán keringő kisebb égitestek, melyek csak napközelben válnak számunkra szemmel láthatóvá, sőt látványossá. Pályájuk naptávoli pontja a Plútó közelében van, vagy még távolabb, az ún. Oort-felhőben, ahol nagyszámú üstökös-pályát tételeznek fel. Az aszteroidákhoz hasonlóan, napközeli pályára más égitestek gravitációs hatására kerülnek. Egyes üstökösök a ~en kívülről érkeznek. - Az üstökösök anyaga víznek és megfagyott gázoknak a jege, benne olyan kozmikus porrészekkel és kőzetdarabokkal, amelyek még a ~ keletkezése idején fagytak az üstökösbe, elkerülve, hogy bolygók anyagává váljanak. Ezért vizsgálatukkal várhatólag fontos információkat nyerhetünk a korai ~re. Pályájuk napközeli szakaszán a sugárzó hő hatására az üstökösök anyagából, magjából gázok és porszemcsék lépnek ki és időlegesen láthatóvá teszik az égitestet a napfényben. A gázok és a gázok nyomására kilépő porszemcsék alkotják a mag körüli kómát. Belőlük a napszél ionjaival való ütközések és a Nap fotonjainak fénynyomása több millió km-es, igen ritka anyagú, kettős csóvát alakítanak. A csóvát az üstökösnek a Nappal ellentétes oldalára nyomják a Napból jövő részek, külön a gázionokat és külön a szilárd por részeket. Az üstökös pályája mentén a csóva anyagából visszamaradnak részek, amelyek ha keresztezik a Föld pályáját, ütköznek légkörünkkel, meteorrajok (hullócsillagok) látványát észleljük a felső légkörben (pl. a Perseida-raj augusztusban, vagy a Halley-üstökös anyagából származó Orion-raj októberben). - A Nap közelében történő néhány száz elhaladás után az üstökösök anyagából már eltávoznak az illékony gázok és a víz, és a visszamaradó kőzettörmelék már nem látványos jelenség, így csak nagyfelbontású távcsövekkel figyelhetők meg, a kisebb aszteroidákhoz válnak hasonlóvá. Vsz. a földközeli pályán lévő kisbolygók némelyike korábban üstökös volt. -

Egyes üstökösök pályáját a Nap vagy valamelyik bolygó (főleg a Jupiter) gravitációs tere jelentősen módosítja, és olyan pályára is terelheti, hogy végleg kilépnek a ~ből, vagy belezuhannak a Napba, esetleg egy bolygóra hullanak. Ilyen látványos esemény zajlott 1994. VII: amikor a Shoemaker-Levy 9 jelű üstökös a Jupiter bolygóra zuhant. A jelenséget számos földi távcsővel és a Hubble-űrteleszkóppal követték nyomon. -

A 20. sz. végéig közel 900 üstökös pályaelemeit határozták meg, de ezeknek csak kb. 1/5-e rövidebb periódusú 200 évnél. Viszonylag gyakori megjelenése és látványossága miatt jól ismert a Halley-üstökös. 76 évente tér vissza, elsőnek Kr. e. 240: kínai csillagászok említették, szerepel Kr. u. 1066: készült, az angliai norman hódítást megjelenítő bayeux-i kárpiton is. Legutóbbi megjelenése 1994 nyarán történt. -

Az üstökösök már az ókortól ismertek, mivel észlelésük szabad szemmel is lehetséges. Napjainkban is kiterjedten folytatják az adatgyűjtést amatőr csillagászok akár kis távcsövekkel. Nagy előrelépést jelent az űrszondák alkalmazása az üstökösök és aszteroidák kutatásában. Az első nevezetesebb űrszondák a Halley-üstököshöz a szovjet VEGA-1, -2 az üstökös csóvájába; az európai Giotto az üstökös magjához; és a japán Suisei ill. Sakigake. Amerikai missziók aszteroidákhoz és üstökösökhöz: a Near, Ice (Isee-3), Galilei, Deep Space-1, Stardust, Contour. Közös amerikai-európai szonda az aszteroid övezetbe a Cassini. Anyagminta gyűjtésére és visszahozatalára szánt űreszközök: az amerikai Genesis napszél-anyagmintára, a japán Hayabusa egy aszteroida anyagára. -

7. A bolygóközi tér. A ~ térsége sem teljesen üres, hanem rendkívül ritka anyag tölti ki. Az egész bolygóközi térben jelen vannak a napszélből származó, elektromosan töltött ionok és fotonok, sőt a Napból, valamint a bolygókból eredő mágneses terek, kölcsönhatásban az elektromos töltést hordozó anyagi részekkel. A napszél részecskéinek jelenlétét a legtávolabbra jutott űrszondák is érzékelték. Megtalálhatók a ~ kialakulása idejéből visszamaradt kozmikus por részecskéi és a kozmosz más térségeiből, a ~en túlról beérkező nagy energiájú elemi részek, atommagok. -

8. Elméletek a ~ szerkezetéről. Már az ókorban kialakult kétféle felfogás: az egyik a Földet tekintette a ~ középpontjának, a másik a Napot (→fizika). - a) A geocentrikus elmélet az égitestek tökéletes körmozgását tételezte fel úgy, hogy minden egyes bolygó egy átlátszó és súrlódás nélkül forgó kristályszférához, gömbhéjhoz rögzítve kerüli meg a Földet. Ez az elmélet több gonddal is küzdött, hogy értelmezni tudja a látható bolygópályákat. Mindenekelőtt nem tudták, hogy a bolygók nem kör, hanem ellipszis pályákon keringenek, ráadásul a pálya mentén nem egyenletes sebességgel. Az emiatti ellentmondásokat mindenféle korrekcióval igyekeztek feloldani: pl. feltételezték magának a forgás középpontjának excentrikus körmozgását, és hogy a bolygók nem a gömbhéjon, hanem egy azon legördülő kisebb gömb felületén foglalnak helyet, stb. Nem ismerték a Földnek és más bolygóknak az ekliptikához, a Nap körüli keringési síkhoz való tengelyhajlását, ami az évszakok változásának a magyarázatához szükséges, sőt nyilvánvalóan magát a Föld tengelyforgását sem. Különösen nehéznek bizonyult a bolygóknak a Földről látható látszólagos retrográd mozgásának értelmezése. -

b) A heliocentrikus elmélet már az ókorban létezett több változatban. Eszerint a bolygók és a Föld a Nap körüli pályákon keringenek. A napközéppontú rendszer egyik fő képviselője Számoszi Arisztarkhosz volt (Kr. e. 3. sz.). A kk-ban is voltak képviselői e felfogásnak (pl. a 14. sz: →Nicolaus Oresmius pp.). - A geocentrikus elmélet azonban egyeduralkodó volt, aminek oka nemcsak a látszat, a köznapi szemlélettel való egyezés volt, hanem az a tény, hogy Ptolemaiosz Alexandriában a Kr. u. 2. sz: matematikai módszerrel táblázatba foglalta a bolygók mozgását az akkori elképzelések szerint. Ezt az arab és a kk. eu. iskolákban is tanították, és jól tudták használni az égi jelenségek előrejelzésére, jóval Kopernikusz után is. A heliocentrikus elmélet az újkor kezdetéig nem rendelkezett hasonló mat. kidolgozottsággal. - →Kopernikusz a 16. sz. elején vsz. Arisztarkhosz munkáját használta kiindulópontul munkájában. Legfőbb érdeme a heliocentrikus rendszer mat. alakba öntése, bár még mindig az ókori kristályszféra- és körmozgás-szemlélet alapján. Kopernikusz rendszerének nagy népszerűsítője, Galilei maga is a körpályák létében hitt, kételkedett Keplernek ezzel ellentétes hírében. Csak →Kepler volt az, aki a 17. sz. elején elsőként szembesült az ellipszispályák létezésével, majd a 17. sz. végén a gravitáció felfedezésével →Newton oldotta meg azt az alapvető kérdést, milyen erőhatás tartja napkörüli pályákon a bolygókat. Ezzel vált egyértelművé és érthetővé a heliocentrikus elmélet igazsága, 150 évvel Kopernikusz után. -

9. Mo-i kutatás. A m. kutatók jelentősen kivették részüket a ~ kutatásából. Üstökös-megfigyelés folyt az Ó-Gyallai Obszervatóriumban Konkoly-Thege Miklós vezetésével. Az 1980-as évek elejétől kiterjedt nemzetk. együttműködések keretében a ~ kutatásában tevékenykedik az MTA Központi Fizikai Kutató Int-ének (KFKI) több részlege. A KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Int-ében az Űrfizikai Osztály a bolygók, üstökösök környezetében és a bolygóközi térben a töltött részek és mágneses terek vizsgálatára indított űrvállalkozásokban vesz részt. Az Űrtechnológiai Oszt. műholdakra, űrszondákra készít műszereket. - A KFKI űrkutatásainak kapcsolódásai nemzetk. űrvállalkozásokhoz: a szovjet Interkozmosz Vega űrszondái a Halley-üstököshöz (KFKI: TV-kamera, magnetométer, a nyert adatok kiértékelése); az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta missziója 2003: a Wirtanen-üstököshöz; az amerikai NASA Pioneer Venus Orbiter űrszondája (adatkiértékelés); az Interkozmosz Phobosz szondája a Mars térségének vizsgálatára (részecske-detektor, adatkiértékelés); az ESA Ulysses szondája a Jupiter térségébe, majd a Nap körüli pályára (mágnestér-adatok kiértékelése); a NASA és ESA által a Szaturnuszra és annak Titán holdjára indított Cassini misszió (magnetométer és töltött részecske-detektor készítése). - Ugyancsak bekapcsolódott a ~rel kapcsolatos vizsgálatokba az MTA debreceni Atommag Kutató Intézete, együttműködésben a Stockholmi Királyi Műegyetem (KTH) Fizikai Intézetével. Előzetes vizsgálatnak vetették alá sugárzástűrés szempontjából az Európai Űrügynökség (ESA) által a Holdra indított SMART-1 űrszondának és a svéd Hugin és Munin törpeműholdaknak az elektronikus berendezéseit atommag-gyorsítók részecskenyalábjai alkalmazásával. N.D.

Csillagászati kisenciklopédia. Szerk. Róka Gedeon, Kulin György. Bp., 1969. - Gazda-Marik 1986. - The World Book Encyclopedia. 14. köt. Chicago-London, 1990. - Csillagászati kislex. Angolból ford. Schalk Gyula. Szerk. Kisbán Gyula. Bp., 1998.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.