🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Nostra aetate
következő 🡲

Nostra aetate, Nae: a II. Vatikáni Zsinat nyilatkozata az Egyház és a nemkeresztény vallások viszonyáról. - 1. Tört. XXIII. János p. 1960. IX. 18: fogadta Bea bíb-t, a Keresztény Egységtitkárság (→Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa) elnökét, s megbízta a titkárságot, hogy készítsen elő szövegtervezetet az Egyháznak a zsidókkal való kapcsolatáról. 1962. V-ra a titkárság el is készítette a mindössze 42 nyomtatott sort kitevő Decretum de iudaeis, 'Határozat a zsidókról' c. szövegtervezetet, amivel a Zsinat központi előkészítő bizottsága már VI: foglalkozni kívánt. Azonban a témát le kellett venni a napirendről, sőt úgy tűnt, hogy nem is lehet a Zsinaton megvitatni, mert az arab világ a készülő nyilatkozatot Izrael állam pol. elismeréseként értelmezte. Zsidó személyiségek valóban ezt óhajtották volna látni az Egyh. megnyilatkozásában. Emiatt döntés született, hogy a zsidókról szóló tervezetet belefoglalják az Egyh. és a nem-keresztény vallások viszonyának tágabb kereteibe. - A fogalmazványt 1963. XI. 18: terjesztették a zsin. atyák elé az ökumenizmusról szóló dekrétum 4. fej-eként A katolikusok viszonyáról a nem keresztényekkel és főképpen a zsidókkal c. - 1964. II. végén a titkárság megváltoztatta a tervezet jellegét és függelékül csatolta a nyilatkozatot az ökumenizmus-szkémához Második nyilatkozat: A zsidókról és a nem keresztényekről c. - A szöveg vitája IX. 28-30: folyt. A közel-keleti atyák azt kérték, hogy a nyilatkozat szóljon az iszlámról is. Mások egészen ált. állásfoglalást kértek, ami minden nem ker. vallást magában foglal, a tervezetben ui. csak 3 sor vonatkozott a nem ker. vallásokra, a többi a zsidókról szólt. A vitára kedvezően hatott VI. Pál p-nak az előző hónapban megjelent első, →Ecclesiam Suam enc-ja, melyben „testvéri és meghitt üzenetként” vázolta, miképpen tekint az Egyh. a nem ker. vallásokra és azok híveire. Az új és bővebb tervezetet XI. 20: bocsátották első szavazásra: 1996 igen és 99 nem, 242 atya módosítást kért. Az eredmény a Közel-Keleten rossz visszhangra talált, valóságos népmozgalmat indított el. A mozgolódás egyik oka mindenesetre az volt, hogy kellő tájékoztatás hiányában a nép teljesen a nacionalista propaganda hatása alá került. - 1965. III és V: újabb aprólékos vizsgálatnak vetették alá a szöveget, megvizsgálták a módosító javaslatokat. Közben utazások révén személyes kapcsolatot kerestek Kelet katolikus és nem katolikus egyh. és vallási vezetőivel, hogy meghallgassák panaszaikat és kívánségaikat, s hogy a hírközlő szerveket kellően tájékoztassák. - A revideált szöveget 1965. X. 14-15:  bocsátották ismét a zsinati atyák elé: 2023 szavazatból 1763 igen, 250 nem, 10 érvénytelen. A szövegben a nagyobb világosság és pontosság kedvéért még néhány simítás következett, és 1965. X. 28: a végső szavazás az önálló Az Egyház viszonya a nem keresztény vallásokhoz c. nyilatkozatról: 2312 szavazatból 2221 igen, 88 nem. -

2. Szemléletváltás. XV. Benedek p. 1919: Maximum illud kezdetű missz. enc-jában a nem keresztények minden vallásos megnyilatkozását babonának nevezte; a misszionárius feladata: „a pogányokat a tisztátalan babonától a ker. bölcsességre vezetni”. XI. Pius p. 1926: a felebaráti szeretet legmagasabb fokának minősítette, „ha gondoskodásunkkal a pogányokat a sötét babonából kivezetjük és Krisztusba vetett hittel töltjük el, ugyanis senki sem olyan szegény, ruhátlan, beteg, éhes és szomjas, mint az az ember, aki nem ismeri Istent és nélkülözi az ő kegyelmét” (Rerum ecclesiae). 1951: még XII. Pius p. is infideles, 'hitetlenek' névvel illette a pogányokat (Evangelii praecones), viszont 1957: az afrikai helyzettel foglalkozó második missziós körlevelében már nem használta ezt a kifejezést, sőt méltánylás érezhető soraiban: a kat. egyh. értékeli mindazokat a vallásokat, amelyek az ember istenkereső vágyát szándékoznak kielégíteni és az élet végső nagy kérdéseire kívánnak választ adni; semmit sem vet el abból, ami e vallásokban igaz és szent, de neki magának változatlanul hirdetnie kell, hogy a vallásos élet teljességét csak a Krisztus által alapított vallásban találhatjuk meg. - A szemléletváltozás kezdete volt az utasítás, hogy a misszion-oknak a pogány népek szokásait jóindulattal kell megvizsgálniok, és amit lehet, meg kell őrizniök azokból. Mindehhez hozzájárultak a vallástörténeti kutatások eredményei, melyek által az Egyh. jobban megismerte a népeket, szokásaikat, kultúrájukat. Kiderült, hogy a legtöbb politeista és primitív vallásban is benne rejlik a monoteizmusnak, az egy és szellemi Isten fogalmának a csírája. Az Egyh. azt is jól látja, hogy az egykori gyarmati népek, felszabadulva mennyire ragaszkodnak ősi, saját, nemz. vallásukhoz. A nemz. újjáéledéssel együtt több országban a hinduizmus, buddhizmus, iszlám is virágzásnak indult. De megfigyelhető a közeledés a kereszténységhez is, amennyiben egyre inkább a monoteizmus felé hajlanak és vallási felfogásukba mind több ker. elemet építenek bele. Ebből magyarázható korunk egyh-ának a nem ker. vallások értékeit elismerő és ugyanakkor reménykedő magatartása is. -

3. A ~ tartalma. A vallásosság az emberi természet velejárója, minden vallás ennek megnyilatkozása. Az ember értelmes természetére jellemző, hogy kutatja a világ és benne saját létének okát és célját. E kutatással jut el az Isten-eszméhez, amelyben kérdéseire megnyugtató választ talál. Az isteneszme aztán bensőséges vallási érzülettel tölti el. Ez az egyes vallásokban különböző formákban nyilatkozik meg. Az istenfogalom tisztasága és a vallásosság kifejezési formája nagymértékben függ a népek kulturális szintjétől. Ebben a felfogásban az Egyh. elismeri, hogy a kerség a vallásosságnak nem egyedüli kifejezési formája. A nem-ker. vallások is tartalmaznak értékes, megbecsülésre méltó elemeket (1. p.). - Az Egyh. leginkább azokat a vallásokat értékeli, amelyekben az egy Isten fogalma valamiképpen megtalálható. A →hinduizmusban becsülésre méltónak találja, hogy követői mélyreható elmélkedéseikben az isteni titkot kutatják, továbbá értékeli önfegyelmező életformájukat és bizalmukat, amikor bajaikban istenükhöz menekülnek. A →buddhizmusban azt a törekvést méltányolja, hogy az ember a megvilágosodás útján igyekszik kiszabadulni emberléte szűk korlátaiból és eljutni a tökéletes szabadságra (2. p.). Az →iszlámban pedig föllelhető a ker. vallás sok eleme is. Követői egyistenhívők, elismerik Krisztust mint prófétát, és tisztelik anyját, Szűz Máriát. Hisznek az ítélő Istenben, és arra törekszenek, hogy erkölcsös élettel, imádsággal, böjttel és jótékonykodással tiszteljék (3. p.). A deklaráció utoljára szól a zsidó vallásról, amellyel eredetileg kizárólag foglalkozni akart. A legelső, amit elismer, az Isten ó- és úsz-i népét egymáshoz fűző szellemi kapcsolat. Mi hiszünk abban, hogy az Ábrahám hite alapján Istentől kiválasztott és a próféták, leginkább Mózes által irányított nép szellemi örökösei vagyunk. Közös szellemi kincsünk a Szentírás. Ennek ósz-i részét a zsidó nép közvetítésével kaptuk meg. Ebből a népből származott emberi természete szerint Krisztus, Szűz Mária fia. E nép fiai voltak az apostolok is. A deklaráció utal szent Pál tanítására (Róm 11,25-32; . LG 9), amely kimondja, hogy Isten nem vetette el véglegesen ósz-i népét, nem bánta meg, hogy kiválasztotta őket, mert egyetemes üdvözítő terve szerint végül ők is megtalálják az üdvösség útját (4. p.). - A ~ befejező soraiban fölhívja a ker-ek figyelmét, becsüljék meg minden embertársuk vallásosságát. Elítél mindenfajta káros megkülönböztetést ember és ember között. A vallásos embereket a testvéri szeretet jellemezze, amellyel egymásban a közös mennyei Atya gyermekét tisztelik. A ~ a vallásszabadságra vonatkozó deklarációval együtt az ember személyi méltóságának legfőbb elismerését jelenti (5. p.). H.L.-Kovács József

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Bp., 2000:391.  

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.