🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nemesítés
következő 🡲

nemesítés: nemesség szerzésének jogcíme, kegy, mellyel a magyar király vagy az erdélyi fejedelem (1765-1867: nagyfejedelem) valakit a nemesek rendjébe emelt. - A ~ jogát törvényesítette az 1838:3. tc. 7.§-a, mely szerint e jogot a kir. gyakorolta. A nemesi cím v. rang jogtalan használatát az 1878:40. tc. 45.§-a kihágásnak minősítve büntette. - Az 1920:1. tc. szerint a kormányzó nemességet nem adományozhatott. Az 1920 u. érvényes Anyakönyvi utasítás 57.§-a szerint áll. anyakv-be külf., magyar v. székely nemesi v. főnemesi címet és előnevet csak BM-bizonyítvány alapján lehetett bejegyeztetni. - Az 1947. I. 14: kihirdetett 4. törv. a nemesi címeket és rangokat, az egyh. személyek egyh. természetű címeinek kivételével megszüntette. 88

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.