🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > neokatekumenátus
következő 🡲

neokatekumenátus, újkatekumenátus, Neokatekumen Út (ang. Neocatechumenal Way): katolikus lelkiségi irányzat. - 1964: alapította Madrid egyik szegénynegyedében Kiko Argüello és Carmen Hernandez. A ~ 2002. VI. 28: kapta meg a Szentszék jóváhagyását mint „keresztény kezdeményezés a keresztség újrafölfedezésére”, „a keresztség utáni hittanulás programja”. Működésük a mpp. irányítása alatt, egyben az ő támogatására történik. Nem önálló szervezetként, hanem a helyi pléb-kon belüli kisközösségekként törekszenek az egyházon belül lévők hitének elmélyítésére, a meg nem kereszteltek és a hittől eltávolodottak újraevangelizálására. Az ősegyház keresztelésre való fölkészítési gyakorlata szerinti tanulási utat járják végig, a saját keresztségük kegyelmének újraéléseként. A ~ 4 célja: a megkereszteltek neokatekumenátusa, a kereszteletlenek hittanulása, a neokatekumenátust elvégzettek pléb. továbbképzése és az ősi hithirdetési módszerhez visszatérve: vándorló csoportok által végzett katekézis. - A ~ a római kúriában a statútumát kidolgozó pápai intézménnyel, a →Laikusok Pápai Tanácsával tart kapcsolatot. Tagsága 2002. IX: 105 ország közel 900 egyhm-jében, 5 ezer pléb-n, 17 ezer közösségben mintegy 1 millió hívő, valamint 1500 kispap 28 saját, „Redemptoris Mater” nevű szemináriumban és 800 pap. Mo-on az első csoport 1983: alakult; 1984: 3 egyhm. 8 pléb-ján 15 közösség; 2002: 6 egyhm. 15 pléb-ján 31 közösség működött. N.D.

Schütz 1988:233. - LThK 1993. VII:735. - LMmKE 1994:81. - ÚE 1999:20. sz.; 2002:35. sz.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.