🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nimfák
következő 🡲

nimfák: a görög mitológiában kisebbrendű női természetistenségek, →Uranosz lányai, akik a vérével megtermékenyített földből születtek. - Forrásokban, patakokban v. mellettük (najádok), ligetekben, réteken, hegyeken (oreádok) és erdőkben, fákban (driádok) éltek. Főként a földet megtermékenyítő nedvesség megszemélyesítői: az okeanidák a források és vizek, a nereidák különösen a tenger nimfái. Bizonyos helyek és vidékek istenségeiként olykor fölveszik azok nevét is (dodonidák Dodona városról), v. források nevét viselik (Arethusa). Gyakran isteni csecsemők (Zeusz, Bacchus) dajkái. Összeköttetésben álltak a felsőbbrendű természetistenekkel (pl. Hermész, Apollón, Pan, Dionüszosz). Jóstehetségük mellett képesek voltak másokat lelkesedésbe, őrjöngésbe hozni. A ~ halandók, de nagyon sokáig élnek és (a forrásokhoz hasonlóan) nem öregednek. - Homérosz leírása híressé tette a ~ szentélyét Ithaka szigetén. Itt díszesen keretezett kút volt, a víz a magas sziklafalon habosan zuhant alá, körülötte nyárfák álltak, a körön belül oltár, amelyen áldozataikat (kecske, bárány, tej, olaj, bor, gyakran vízzel összefüggő tárgyak: béka, ivószaru, csésze) a vándorok bemutatták. A kertművészetben a nympheum kialakulásában nagy szerepe volt a leírásnak. Homérosz költeményeiben az érintetlen táj egyes elemeit is kiemeli, így Kalüpszó nimfa barlangját, amely a vad természet csodája. - Ikgr. Szűzként ábrázolták őket, kezdetben felöltözve, később félig v. egészen meztelenül. Kezükben gyakran vizeskorsó v. kagyló, állnak v. térdelnek, vizet merítenek, pihennek, játszanak, táncolnak, néha Pan, a szatírok és más istenek társaságában. Sokszor nehéz megkülönböztetni őket a káriszoktól és a →hóráktól. **

Pallas XIII:184. - Stirling 1996.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.