nyílvessző: 1. a legősibb távolra ható fegyver, az íj lövedéke; egyik végén kő vagy fémhegy, a másikon tollazat, mely a ~ röptét befolyásolta. - 2. földosztás eszköze: a) a közös föld (legelő, nádas) elosztásának sorrendjét ~húzással határozták meg: az egyedi jelzéssel ellátott ~kből egy „bizottság” kihúzta az 1., 2., 3. stb. földrészt jelző vesszőt, ami a vessző tulajdonosának használatába került. - b) a ~ lőtávolsága távolságmérési egység volt, kb. 130 m. - 3. jelkép: a) mint az íjász lövedéke az Isten ellen harcoló →démonok fegyvere. A 9-10. sz: ném. és ol. lakta vidékeken a Mindenszentek litániájába foglalták: a sagittis Hungarorum, libera nos, Domine! ('a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket'). Isten maga is használhatja azonban, a →kardhoz hasonlóan, büntető ítéletének végrehajtására (→szivárvány). Az apokalipszis lovasai közül az első fegyvere (Jel 6,2). A ~ váratlan, előre kiszámíthatatlan voltát alkalmasnak érezték a pestis szemléltetésére, így az emberiséget ezzel büntető →Atyaisten néha ~ket lő, melyeket gyakran egy →Köpenyes Madonna hárít el. Pestisre utaló ~k lehetnek a „pestis-szenteknek”, így Borromei Szt Károlynak és Szt Sebestyénnek a kezében. - b) Az egyhatyáknál Isten Igéjének jelképe, s az ókori Ámor-elképzelések nyomán az isteni szeretet kifejezője is lett. - 4. Szt Egyed, Szt Eugénia, Szt Halvard, Szt Ivó, Szt Krisztina, Szt Leodega, Szt Orsolya, Szt Ödön, Szt Potentinus, Szt Sebestyén vtságának jele. Borromei Szt Károlynál a milánói pestisre, Avilai Szt Teréznél az isteni szeretetre utal. →nyíl, →villám **

Sachs 1980:282. - Bogdán 1978:129, 223; 1990:225, 411.