🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nárcisz
következő 🡲

nárcisz, húsvétvirág (gör. narkisszosz, lat. Narcissus tazetta): az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó, ősidők óta ismert, hagymás, mérgező, illatos, fehér-halványzöldes és sárga virágú dísznövény. Nevét →Nárcisszusról kapta. - A Szentírásban a →liliomnak (Iz 35,2) és →Sáron rózsájának (Én 2,1) fordított héb. chavaccelet hasaron valójában 'keserű hagymát' jelent; így a ter-re jellemző valamely mutatós, nagyobb tömegű hagymás virág neve, esetleg több ilyen virág közös megnevezése lehetett (ezt erősíti az a tény is, hogy több őshonos faj, köztük a sároni tulipán nevében is szerepel a héb. kif, holott e szó a mai héb-ben már csak a Pancratium nemzetséget jelenti). Az újabb kutatások szerint a keleti v. tazetta ~ lehetett e bibliai növény. A →rózsa szó csakis szimbolikusan, az adott növény szépségére („virágok virága”) utalva értelmezhető. A nemzetségnek ez az egyedüli közel-keleti képviselője ma is ~os rétként borítja e síkság bizonyos részeit. A Palesztinában a téli hónapokban nyíló virág vsz. Spo-on át terjedt el Eu. mérsékelt tájain. - A ker. műv-ben a paradicsomi növények közé sorolják. Szépsége és az Én 2,1 alapján a →Mária-szimbólumok egyike, Mária attrib-a. Mivel húsvét táján kezd kihajtani, húsvétvirágnak, feltámadás virágának is nevezik, s keresztrefeszítés-képeken is látható. Lehet a bűn, az önzés és az önszeretet jelképe is. S.J-Ky.Z.

Lipffert 1976:67. - Sachs 1980:67. - KML 1986:240. - Kereszty 1998:311.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.