🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > népfölkelés
következő 🡲

népfölkelés: a rendes hadkötelezettségen kívüli népesség rendkívüli esetben történő fegyveres szolgálata. - 1. Rendkívüli esetekben, mikor a rendszeresen hadakozó népelemek ereje nem volt elegendő, a kk. Mo-on is fegyverbe hívták a parasztokat, különösen a török támadások óta a Délvidéken és Erdélyben. A 16-17. sz: a M. Kirságban és az Erdélyi Fejedségben törv-ek szabályozták a parasztok fölkelését, mely - akár a nemeseké - lehetett általános (generalis) és részleges (particularis). - 2. 1848/49: a szabharcban ~nek számítottak az ún. szabadcsapatok, melyek a honvédségen s a nemzetőrségen kívül szerveződtek. Szemere Bertalan kormánya 2x hirdetett ált. ~t az orosz csapatok ellen, csekély eredménnyel. - 3. A ~ 1867 u. a haderő kiegészítő része - az 1868:42. tc. szerint önkéntesekből állt, az 1886:20. tc. kötelezővé tette. B.A.

Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. Bp., 1971. - Mo. hadtört. I-II.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.