🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > Onufrius
következő 🡲

Onufrius, Onufrus, Onofrius, Szt (†400 k.): remete. - Kir. családban született. Egyiptomban, Théba mellett fiatalon szerzetbe lépett, majd a sivatagban egy öreg remete mellett élt. Sokat küszködött rendetlen hajlamaival, sok kísértés érte, kemény vezekléssel szerezte meg a belső rendezettséget. - Ikgr. A ném. késő gótikában, majd az itáliai reneszánszban gyakran ábrázolták a feszület előtt imádkozva, a fején koronával, testét hajszerű szőrzet fedi. Gyakran egy angyal áldoztatja, mert legendája szerint vasárnaponként és ünnepeken így vette magához Krisztus testét (H. L. Chäufelein, Nürnberg, Ném. Nemz. Múz.). Az itáliai képeken más sztek társaságában áll a Madonna előtt (L. Signorelli, Perugia, katedrális). Attrib-ai: mankó, jogar, →paternoster, lánc a derekán, ostya v. kehely ostyával. - Ü: jún. 12. - Római tp-a: →Szent Onufrius-templom. **

Schütz II:287. - BS IX:1187. - Sachs 1980:273.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.