Orientalium Ecclesiarum, OE: a II. Vatikáni Zsinat határozata a keleti katolikus egyházakról. - I. Története. A Zsin-ot előkészítő pápai bizottság fölhívására a K-i kat. püspököktől is érkeztek javaslatok. Szinte egyöntetűen kérték a K-i pátriárkai székekre kinevezett lat. pátriárkák elmozdítását, a K-i pátriárkák jogainak visszaállítását és az új K-i egyh. törvénykönyv revízióját. - XXIII. János p. (ur. 1958-63) 1960. VI. 5: kinevezte a keleti egyházak bizottságát, s főként a rítusváltoztatások, a szt cselekmények közös végzése, az ortodox keletiek egyesülésének a módja és fontosabb fegyelmi kérdések kidolgozását kérte tőle. A pápai irányelvek és a beérkezett javaslatok alapján a biz. 14 tervezetet készített, ezek közül 6 más biz-okhoz került át további átdolgozásra. - A Zsin. megnyitásakor az előkészítő biz. munkáját a zsinati atyákból alakult biz. vette át. Kezdetben 26 tagja volt, 16 választott tag mellé a p. nevezett ki 10-et. A p-nak az volt a szándéka, hogy a biz-ban minden K-i egyh. kellő képviseletet kapjon, ezért tagja lett mind a 6 K-i pátriárka. Ez az összetétel lehetővé tette, hogy minden részegyház nézete és érdeke arányosan érvényesüljön, ugyanakkor sok nehézség forrása is lett. A K-i pp-ök nézetei tört. örökségük és jelen helyzetük következtében a legtöbb kérdésben igen eltértek egymástól, ezért a biz-on belül sok kérdésben nem alakulhatott ki teljes egyetértés. A határozat hiányosságai és kompromisszumos megoldásai részben erre vezethetők vissza. - Az ~ első tervezete 1962 őszén 96 pontban részletesen foglalkozott a K-i egyházak életét érintő minden kérdéssel. A zsinati koordináló biz. irányelvei alapján 1963 tavaszán e tervezetet átdolgozták és lerövidítették 54 pontra, s megküldték a zsin. atyáknak. Az 1964. I-ig beérkezett mintegy 400 javaslat figyelembevételével ismét átdolgozták és lényegesen lerövidítették. Az új változat 29 pontban csak a lényeges alapelveket és a sürgősen megoldandó kérdéseket tartalmazta. 1964. IV: ezt a változatot is megküldték a zsin. atyáknak, ami azután a beérkezett javaslatokkal kiegészítve a zsinati vita alapja lett. - A Zsin. 1964. X. 15-20: vitatta meg a tervezetet. X. 21-22: a szavazáson a tervezet a részegyházakról szóló fej. kivételével (2-4. pont) megkapta a szükséges szótöbbséget. XI. 20: az elvetett rész átdolg-a és a kért módosítások után a szöveget az ülés elfogadta. XI. 21: nyilvános ülésen a Zsin. ünnepélyesen elfogadta a határozatot, a pápa pedig kihirdette. -

II. Tartalma. 1. Cím és előszó. A határozat címe eredetileg ez volt: Határozat a keleti egyházakról. Ehhez a zsin. atyák kérésére fűzték hozzá a kat. jelzőt, annak kifejezésére, hogy a határozat csak az egyesült K-i egyházakat érinti, bár bizonyos megállapításai nyilvánvalóan vonatkoznak az ortodox egyházakra is (pl. 5., 6. p.). - A kat. Egyh. „nagyra becsüli” a K-i egyházakat. A K-i egyházak ősiségüknél fogva „élő tanúi” az apostoloktól eredő hagyományoknak. A Zsin. erre az élő tanúságtételre hivatkozva kívánja, hogy a K-i kat. egyházak „viruljanak és új apostoli erővel teljesítsék a reájuk bízott feladatot”. A Zsin. csak néhány fej-ben hoz határozatot, a többit a K-i szinodusok és az ap. szék gondoskodására bízza (1. p.). -

2. A részegyházak vagy szertartások. Az ~ a részegyházak létezését nem tekinti a K-i egyházak kivételes sajátságának, hanem az egyetemes Egyh. szerkezetét tekinti olyannak, amelyben a hívek a hierarchia által összekapcsolt közösségekben részegyházakat, rítusokat alkotnak. A részegyházak teol-ja a K-i egyháztan egyik fő gondolata, amely más zsin. szövegekben még részletesebben jutott kifejezésre (LG 16, UR 14, 16). A részegyházaknak a rítusokkal való azonosítása arra utal, hogy itt nem egyszerűen területileg elválasztható részegyházakról van szó (pl. nemzeti egyházakról), hanem sokkal nagyobb egységekről, amely mögött a hagyomány szertartási és lelkiségi sajátosságai állanak (2. p.). - A K-i teol. különösen hangsúlyozza a Szentlélek szerepét az Egyh. életében. Az Egyh. egységének a végső magyarázata is a Szentlélek, aki éltető erejével láthatatlanul és szervesen építi és teszi eggyé Krisztus titokzatos testét. A hit, a szentségek és a hierarchia egysége is azért valósulhat meg, mert a Szentlélek működése ezekben lesz láthatóvá, mint az Egyh. egységének külső jeleiben. A részegyházban a hit, a szentségek és a hierarchia által a Szentlélek foglalja egységbe a híveket, és a Szentlélek biztosítja a részegyházak között levő „csodálatos közösség” megvalósulását, amelyben éppen a sokféleségben megnyilvánuló összhang fejezi ki az Egyh. egységét (lat. communio, gör. koinónia; vö. 2Kor 13,13). Ebben a gondolatkörben természetes, hogy nem a szertartások v. a fegyelem egyformasága, nem is a hierarchikus kormányzat egysége fejezi ki az összetartozást, és így sokkal tágabb keretet lehet szabni a részegyházak „önálló” életének. - Az első évezred K-i hagyománya a pápa főségét elsősorban abban látta, hogy a p. az Egyh. egységének Krisztustól rendelt kifejezője és őre, amennyiben ő a részegyházak között levő csodálatos közösség középpontja és biztosítéka. Most a Zsin. hangsúlyozza, hogy a részegyházak egyenlő módon viszonyulnak a p-hoz, azaz egyformán tartoznak hozzá az Egyh. egységéhez (3. p.). - A különböző szert-ok méltósága, jogai és kötelességei teljesen egyenlőek. Ez megóvja a lat. szert-t a magasabbrendűség, a K-i egyházakat a „megtűrt közösség” érzésétől, ami sokszor védekezésben és sértődékenységben, v. a lat. szert-hoz való helytelen alkalmazkodásban nyilvánulhat meg. Az ~ kifejezetten említi a részegyházaknak a hit hirdetésére vonatkozó jogát és kötelességét, hiszen a K-i kat. egyházaknak nagy sérelmük volt, hogy a legutóbbi időkig a missziókban kizárólag lat. szertartású hitterjesztés folyhatott. A részegyházak megbecsülésének és egyenlőségének következménye, hogy az egész világon gondoskodni kell azok védelméről és növekedéséről. Ezért, ahol a lelkek java úgy kívánja, parókiákat és ppségeket kell szervezni nekik, gondoskodni kell a részegyházak összehangolt munkájáról, és minden papot meg kell tanítani a rítusok ismeretére, különösen a rítusok közötti kérdésekre. - A K-i kat. egyházak mindenütt szórványhelyzetben élnek. Ezt a helyzetet fokozza világviszonylatban a nagy elvándorlás az iparilag fejlettebb vidékek és országok felé. Az elvándorlók a saját rítusú közösségtől elszakadva beolvadtak a lat. egyházba. A Zsin. pontosan ezt a lemorzsolódást akarta megakadályozni. Ez sok nehézséggel jár, hiszen azonos területen több részegyh. joghatóságának együttes léte félreértéseket és zavarokat okozhat. A Zsin. az egyetemes Egyh. javát tartva szem előtt mégis vállalja ezt a kockázatot, hiszen éppen a szórványban létesített parókiák v. ppségek jelenthetik a részegyházak fennmaradását. - Az ~ hangsúlyozza a rítus megtartásának kötelezettségét, de nemcsak a kat-ok kötelesek az egész világon megtartani rítusukat, hanem azok is, akik nem kat. K-i egyházból térnek a kat. Egyh. közösségébe. Az ~ ezzel megszigorította a K-i egyh. törvénykönyv rendelkezését (Cleri sanctitati, 11. k.), mely szerint a kat. egyházba térők szabadon választhatták a nekik tetsző rítust, kívánatos volt azonban a saját rítus megtartása. Ez a szabad választás tág teret adott a nem kívánt latinizálásnak. A Zsin. most mindenki számára elrendeli a saját rítus megtartását, fenntartja azonban a lehetőséget, hogy kivételes esetekben a p. másként intézkedjék (4. p.). -

3. A keleti egyházak szellemi örökségének megőrzése. A részegyházak sajátos szellemi öröksége az egyetemes Egyh. kincse. Ezért a Zsin. „ünnepélyesen kijelenti, hogy Kelet egyházainak nem kevésbé, mint a Nyugat egyházainak, joguk is, kötelességük is, hogy saját külön fegyelmi rendjük szerint kormányozzák magukat” (5. p.). A K-i kat. egyházak vezetésében nem érvényesült kellő mértékben saját hagyományaik és törv-eik szelleme, hanem ezek az egyházak fokozatosan a lat. jogi gondolkodás hatása alá kerültek. Ez saját önállóságuk feladásához vezetett, ami igen rossz példa volt az ort. egyházak számára. A Zsin. ünnepélyes fogalmazása kellő súlyt akar adni ennek a rendelkezésnek. A saját hagyományok és törv-ek tiszteletben tartása nemcsak a részegyházak életét teszi zavartalanabbá, hanem az ökumenizmus ügyének is nagy szolgálatot tehet. - A K-i kat-ok tartsák meg liturgiájukat és fegyelmi rendjüket, ezeken csak belső szerves fejlődéssel lehet változtatni. A keletieknek kötelességük, hogy egyre jobban megismerjék és egyre tökéletesebben éljék meg szert-aikat, hiszen a többnyire lat. szellemű papnevelés következtében ezek ismerete felületes maradt. Ha pedig az ősi hagyományoktól helytelenül eltértek, akkor térjenek vissza azokhoz. Ezekkel a rendelkezésekkel a Zsin. meg akarja szüntetni a K-i liturgiák és a K-i egyh. élet latinizálását. - Nemcsak a keletieket kötelezi lit-juk és fegyelmi rendjük megőrzése; a Zsin. azt is előírja, hogy mindazok, akik a keletiekkel kapcsolatban vannak, „pontosan ismerjék meg az ő szert-aikat, fegyelmüket, történelmüket és sajátosságaikat”. Így ajánlja a Zsin. azt is, hogy keletiek között működő lat. szerzetesrendek szükség szerint alapítsanak K-i házakat v. tartományokat. Ezek működése azonban csak akkor lehet hatásos, ha nemcsak a szert. külsőségeiben vállalják a keletiséget, hanem belső életükben is alkalmazkodnak a K-i egyházak hagyományaihoz (5-6. p.). -

4. A keleti pátriárkák. A K-i kat. egyházak életével kapcsolatban a legnehezebb kérdést a pátriárkák hatalma jelentette. Ők ui. az egyházak vezetésében nem rendelkeztek olyan hatalommal, mely a K-i egyházak hagyományának megfelel, s melyet az ort. pátr-k ténylegesen gyakorolnak. A római ap. széktől való függés sok kérdésben korlátozta hatalmukat; a bíb-ok rangsorban megelőzték a pátr-kat, a K-i pátr. székekre kinevezett lat. pátr-k pedig még kétértelműbbé tették a valóságos pátr-k helyzetét. Így érthető, hogy a K-i egyházak pp-ei a legfontosabb kérdésnek a pátr-k hatalmának visszaállítását tartották. - Az ~ megállapítja, hogy a pátr. intézmény igen régi az Egyházban, mert már az első egyetemes zsinatok ismerték azt (7. p.). A K-i pátr-k meghatározása világosan megkülönbözteti őket a címzetes lat. pátr-któl azzal, hogy kiemeli a K-i pátr-k valóságos joghatóságát. A Zsin. itt idézi a K-i egyh. törvénykönyv meghatározását (216, 2,1. k.), de szándékosan tompítja a pápa főségének kihangsúlyozását. A Cleri sanctitati szerint a K-i pátr-k „a római pápa tekintélye alatt” (sub auctoritate Romani Pontificis) gyakorolják joghatóságukat. A Zsin. így fogalmaz: „a római pápa főségének sérelme nélkül” (salvo primatu Romani Pontificis). Ez a fogalmazás lehetőséget nyújt arra, amit a határozat a továbbiakban kifejezetten meg is szövegez, hogy a K-i pátriárkai egyházakkal szemben más módon kell gyakorolni a pápa primátusát, mint a lat. egyházzal szemben. - A pátr. intézmény védelmét jelenti az a rendelkezés, hogy a patriarchátus ter-én kívül létesített egyhm. is a patriarchátus kötelékében marad. Így a szórvány-egyházmegyékben is érvényesül a patriarchátus egysége. - A pátr-k egyenlősége és a köztük levő tiszteletbeli sorrend említése után (8. p.) a Zsin. a pátr-k hatalmáról beszél (9. p.). A pátr. saját egyh-ának atyja és feje, ezért különös tisztelet illeti meg. A Zsin. elrendeli, hogy az egyes egyházak ősi hagyományai és az egyetemes zsinatok rendelkezései szerint állítsák vissza a pátr-k jogait és kiváltságait. „Ezek a jogok és kiváltságok azonosak azokkal, amelyek Kelet és Nyugat egységének idejében érvényben voltak.” Így saját ter-én a pátr. és szinódusa a felső fórum. Hatalma van ppségek alapítására és pp-ök megerősítésére. Megmarad azonban a róm. pápa elidegeníthetetlen joga, hogy egyes esetekben közbelépjen. - Ezek a rendelkezések talán az egész ~ legjelentősebb mondatai. A K-i egyházak a pátr. személyében és hatalmában látják önállóságuk biztosítékát. A Zsin. az első évezred gyakorlatának megfelelően állítja vissza a pátr-k jogkörét, és ennek megfelelően az egyes esetekben való közbelépés jogában látja a róm. pápa primátusának gyakorlását. Így a K-i egyházak a kat. Egyh. egységén belül olyan önállóságot élvezhetnek, amely az ort. Egyh. számára is bátorítás és biztosíték lehet a kat. egyházzal való egység helyreállítására. A Zsin. utáni időszaknak kell majd megmutatni, mennyire tudnak a K-i kat. egyházak élni ezzel a lehetőséggel. - A pátr. intézmény egyetemességének következménye, hogy a Zsin. a nem pátr. rangú egyházak esetében is gondoskodni akar erről a szervezeti formáról. Ezért említi a kiemelt érsekeket, s elismeri az új patriarchátusok létesítésének lehetőségét (10-11. p.). -

5. A szentségek fegyelme. Az ~ megerősíti a szentségek fegyelmének és kiszolgáltatásának hagyományos formáját, és kívánja, hogy azt állítsák vissza (12. p.). - A bérmálás szentségét ősidőktől kezdve az áldozópapok szolgáltatják ki a pátr. v. a pp. által megszentelt krizmával. A K-i rítusú áldozópap minden rítusú hívőnek érvényesen szolgáltatja ki a bérmálást, a keresztséggel együtt v. külön. Ennek megfelelően azok a lat. rítusú papok, akiknek felhatalmazása van bérmálásra, érvényesen bérmálhatnak meg minden rítusú hívőt. A bérmálás azonban nem változtatja meg a hívek rítusát (13-14. p.). - A vasár- és ünnepnapok megszentelése kérdésében a Zsin. közeledik a K-i hagyományhoz. A K-i egyházakban nemcsak az euch. áldozaton való részvétel jelentette az ünnepnapok megszentelését, hanem a nyilvánosan végzett zsolozsma is, de ez nem súlyos bűn terhével kötelezte a híveket. A K-i kat. egyházakban ez sok helyen feledésbe ment, és lat. hatásra a súlyos bűn terhe alatt kötelező szentmisehallgatás lett az ünnep megszentelése. A Zsin. ebben a kérdésben nem állítja vissza egyértelműen a K-i hagyományt, de elismeri az egyes rítusok hagyományának jogosságát. Kiszélesíti azonban az ünnep megszentelésére alkalmas időt az előesti vecsernyétől az ünnep végéig (15. p.). - A különböző rítusú híveknek azonos ter-en való együttélése miatt a Zsin. minden megszorítás nélkül az egész ter-re kiterjeszti minden gyóntató joghatóságát, aki saját főpásztorától megkapta azt, hacsak valamely főpásztor a saját rítusú helyekre vonatkozóan kifejezetten meg nem tagadja azt (16. p.). - A Zsin. kívánja, hogy a K-i egyházakban állítsák vissza az állandó diakonátus intézményét. A szubdiakonátus és a kisebb rendek ügyét a részegyházak zsinatainak kell tisztázni (17. p.). - Különösen fontos a nem kat. keletiekkel kötött házasságok ügyében hozott rendelkezés. A K-i egyh. törvénykönyv (Crebrae allatae, 85. k.) a K-i kat. egyházakra is kiterjeszti a lat. egyházjognak azt a rendelkezését, mely szerint csak az a házasság érvényes, amelyet kat. pap előtt kötöttek. A K-i egyházak hagyománya ezt az előírást nem ismerte, és az ort-ok között kisebbségben élő közel-keleti egyházak mindig érvényesnek tartották azokat a vegyes házasságokat, melyeket ortodox egyházban kötöttek. A törv. bevezetésével tehát érvénytelennek kellett tartani olyan házasságokat, amelyek korábban nem okoztak nehézségeket. Így meglehetősen elszaporodott az érvénytelenek mondott házasság. Ennek következtében a vegyes házasságok a hívek számának lemorzsolódásához vezettek. A Zsin. a házasságok érvényességének és a családi békének a védelmében csak azt kívánja, hogy a házasságkötésnél bármilyen papi személy legyen jelen. A vegyes házasságokban a kat. pap jelenléte csak a megengedettséghez szükséges (18. p.). -

6. Az istentisztelet. Az összes K-i egyházak részére csak az egyetemes zsin. v. az apostoli szék rendelhet el v. szüntethet meg ünnepeket, az egyes egyházak számára a pátriárkai v. érseki zsin. (19. p.). A Zsin. a pátr-kra bízza, hogy ideigl. is gondoskodjanak ter-ükön a Húsvétnak azonos vasárnapon való megünnepléséről. A saját rítusuk ter-én kívül lakó hívek az ünnepek megtartásában a helyi törv-ekhez igazodhatnak (20-21. p.). A Zsin. csak ált. formában buzdítja a papokat és szerz-eket, hogy saját fegyelmük és hagyományuk előírásai szerint végezzék a szent zsolozsmát. A K-i egyházakban a zsolozsma végzése mindig közösségi cselekmény, a zsolozsmának mint egyéni imádságnak a kötelezettsége a K-i egyházakban ismeretlen. A szerz-ek a közösségben, a papság pedig a parókiai tp-okban a hívekkel együtt végzi a zsolozsmát v. annak fontosabb részeit. A Cleri sanctitati 76. kánonja a papság részére ált. formában előírta a zsolozsma magánjellegű végzését, a Zsin. azonban egyáltalán nem utal erre (22. p.). - A liturgikus szövegek fordításának ügyét a Zsin. a pátr-kra és zsinatukra, v. a legfőbb területi elöljáróra bízza, ugyanúgy, mint a lat. liturgia ford-át az egyes ter-ek püspöki karai (23. p., vö. SC 36). -

7. Kapcsolatok a különvált egyházakhoz tartozó testvérekkel. A ker. egységre törekvésről részletesebben az →Unitatis redintegratio határozat tárgyal. A Zsin. a K-i pp-ök kérésére az ~ban is összefoglalta a legfontosabb elveket és gyakorlati szabályokat, amelyek az ort. egyh-akkal való együttélést szabályozzák. - A fejezet eredeti címe (Kapcsolatok a különvált testvérekkel) azért kapta jelenlegi formáját, hogy a Zsin. ezzel is kihangsúlyozza az ort. közösségeknek mint valóságos egyházaknak az elismerését. - A Zsin. a K-i kat-ok sajátos feladatának tartja a ker-ek, főleg a keletiek egységének a munkálását (24. p.). Ez a kijelentés félreérthető, hiszen azt a látszatot is keltheti, mintha a Zsin. az egyesült egyházakban és a részleges uniókban látná a ker-ek egységének útját. A szöveg azonban elhárítja ezt a gyanút azzal, hogy az ökumenizmusról szóló zsin. határozat alapelveire utal, és a K-i kat-ok feladatát az imádságban, az ősi hagyományokhoz való ragaszkodásban, egymás megismerésében határozza meg. Ebben a célkitűzésben nem a kifogásolt prozelitizmus nyilvánul meg, hanem a Zsin. által hangoztatott őszinte ökumenikus szellem. - Az ~ magyarázói vitatták, helyes volt-e a kat. Egyházba térő ort-okról említést tenni. Kétségtelenül helyes volt annak kihangsúlyozása, hogy ilyen esetekben a hívektől és papoktól csak a kat. hitvallást kell megkövetelni, hiszen ez az ort. egyházakban kiszolgáltatott szentségek érvényességének ünnepélyes elismerése. Az ort-ok azonban úgy fogadták ezt a rendelkezést, mintha a kat. Egyh. a prozelitizmus eszközeként tekintené ezt a könnyítést (25. p.). - Az ~ összegezi a szt cselekmények közös végzésével járó veszélyeket, és megállapítja, hogy vannak olyan esetek, amikor ezek a veszélyek nincsenek meg, a lelkek java pedig ajánlja a szent dolgokban való közösséget (26. p.). - A bűnbánat szentségét, az Oltáriszentséget és a betegek kenetét ki szabad szolgáltatni azoknak a keletieknek, akik jóhiszeműen élnek a maguk egyházában, önként és kellően fölkészülve kérik a szentségeket. Kat-ok is kérhetik ezeknek a szentségeknek a kiszolgáltatását ort. papoktól, ha úgy kívánja a szükség és teljességgel v. gyakorlatilag lehetetlen kat. paphoz jutni (27. p.). - Hasonló okokból meg van engedve más, közösen végzett szt cselekmény is, valamint a szt dolgok és helyek közös használata (28. p.). - A pp-ök feladata, hogy a szt cselekmények közös végzésének módját és föltételeit figyelemmel kísérjék, szükség esetén más egyházak főpásztoraival való tárgyalás alapján (29. p.). - 8. Befejezés. Az ~ igen fontos nyilatkozattal oszlatja el a zsin. okmány körül keletkezett kételyeket: „Kinyilvánítja, hogy mindezen jogszabályok érvénye a jelenlegi helyzetre vonatkozik: amíg a kat. Egyh. és a különvált egyházak el nem jutnak a teljes egységre”. A Zsin. tehát az egyesült egyházak létezését nem tartja végleges megoldásnak, ennek a határozatnak is az a célja, hogy a K-i kat. egyházak a hagyományoknak megfelelően megújuljanak belső életükben, és így alkalmassá váljanak az óhajtott egység munkálására. Az egység megvalósulásával nem kell már külön rendelkezni ezekről az egyházakról, mert szervesen fogják megtalálni helyüket abban az egyházban, amelyből a kat. Egyh. közösségébe tértek. A belső megújulás mellett az imádság és a testvéri szeretet ápolása vezet ehhez a célhoz (30. p.). Msgr. Keresztes Szilárd mpp.

VZs 2000:211.