Orlay Bertalan, OSPPE (Divékújfalu v. Bajmóc, Nyitra vm., 1710. szept. 21.-Sasvár, 1775.): prior. - Bánfalván lépett a r-be. 1733. X. 29: szubdiákonusként a CGH növ-e lett. 1734. XI. 18: pappá szent. 1737. V. 13: tért haza. Sasváron hosszú ideig prior, majd gyóntató. 1750: rendbe hozatta a tp-ot s a rházat, 1754-55: Zsámán festővel a tp. mennyezetét ékesíttette, 1768: ol. festőkkel helyreállíttatta a tp. képeit, díszíttette a sztélyt, 1771: a máriavölgyi Szt forrás-kpnában kőből új oltárt emeltetett. 88

Veress II:151. - Kisbán 1940:469.

Orlay (Petrics) Soma (Mezőberény, Békés vm., 1822. okt. 22.-Bp., 1880. jún. 6.): festő. - Petrics Soma földbirtokos fia. Diákévei egy részét Jókaival és Petőfivel töltötte. Írónak készült, de jogász lett Pesten. 1846: Bécsben F. G. Waldmüller, majd Münchenben Kaulbach növendéke. Hazatérve tört., realista arc- és tájképeket festett. 1862 nyarát Olaszo-ban töltötte. A 70-es évek elején családjával Pestre költözött, ahol elvesztette 2 gyermekét, anyagi nehézségekkel küzdött, halála előtt egy héttel felesége is meghalt. Barátjáról, Petőfi Sándorról sok kz-os följegyzése maradt, ezeket élete végén gondosan gyűjtötte. - Fő festményei: Petőfi ülő arcképe (1848), Szt István ébredése (1851), II. Lajos kir. holttestének megtalálása a Csele patakban (1851), Búcsú a csata előtt (1853), Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854, a mezőberényi ev. tp. oltárképe), Szerelmi dalnok (1855), Salamon kir-t anyja megátkozza 1084-ben (1855), Petőfi Debrecenben (1857, kőrajz), Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859), Zách Felicián (1860), Vak Béla (1864), Attila és Vigil (1864), Erzsébet és Mária kirnők a novigrádi fogságban (1864), Attila halála (1867). - Cikkei: Tavasz zsebkv. (1845), Délibáb (1853), P. Napló (1860, 1862), Vasárnapi Újs. (1860), Főv. Lapok (1874, 1878), Bpi Szle (1879), Hon (1879). **

Pallas XIII:482. - Szinnyei IX:1370. (†jún. 5.) - ML III:616. (s.v. Orlai)