oktalanság (lat. insipientia): a →bölcsesség (lat. sapientia) és az →okosság ellentétes víciuma. - A Szentírásban az oktalan tagadja Istent (Zsolt 13,1; 52,1), nem érti a szót (91,7), gyalázkodik (Péld 10,18), gyűlöli a dorgálást (12,1), ha király, elveszejti népét (Sir 10,3), a bölcsességükkel kérkedő pogányok oktalanná váltak (Róm 1,21-2). →esztelenség **