oltárszentelés, oltárkonszekráció: az áldozatbemutatás helyének Istennek szentelése. - 1. A vallástörténet tanúsága szerint a pogányok az oltárt az istenség tulajdonának, tartózkodási helyének tekintették, ezért megfelelő imaformával átadták neki (→dedikáció), olajjal fölkenték, majd bemutatták (föláldozták) rajta az első áldozatot. Ettől kezdve fölszenteltnek tekintették. - 2. Az ÓSz idején a →szent sátor felállításának  és →jeruzsálemi templom fölszentelésnek lényeges része volt az →égőáldozati oltár és az →illatáldozati oltár fölszentelése (Kiv 40,1-15; 1Kir 8,1-12; 1Mak 4,44-54). A salamoni templom szentelésekor az ~ hét napig tartott (2Krón 7,1-9). - 3. Az Egyh-ban rendes körülmények között a →templomszentelés része. A szilárd oltárt a pp. az Úr Krisztus 5 szent sebének jeléül középütt és az oltár 4 sarkán megkeni a →katekumenok olajával és a →krizmával. Régebben 3x kente meg, s a 3. alkalommal az olajat és az krizmát tenyerével szétterítette a menza egész felületén. Az így megkent oltárra egy méhviasszal impregnált kendőt helyeztek, majd erre tették az →oltárterítőket, s bemutatták rajta az első szentmisét. - A II. Vat. Zsin. (1962-65) után a megkenés öt helyén →tömjént égetnek. Az ~ egyszerűbb formája az oltár →megáldása. **

Radó 1961:1425.