ontologizmus: filozófiai elmélet, mely szerint az emberi értelem lényege szerint és közvetlenül ragadja meg magát a végtelen létet, s ezen az ismereten keresztül a teremtett dolgok metafizikai, örök és változhatatlan lényegiségeit is. Alapítója Vincenzo Gioberti (1801-52). - Fő tételei: 1. Az értelem (intuícióval) megragadja a létet (innen az elnevezés) - 2. A lét (ha csak így mondjuk, egyszerűen) azonos a végtelen léttel (az abszolútummal). - 3. Ami első a létrendben (a „primum ontologicum”), azonos azzal, ami első az értelem rendjében („primum intelligibile”). A gondolkodás elsődleges (bár még bennfoglalt, implicit) tárgya, amire minden más visszavezethető, nem valamiféle esetleges létező, hanem az isteni lényeg, amely az egyetlen igazság. - 4. A végtelen lét (Isten) fogalma velünkszületett eszme. Ahogy létrejön a szellemi lélek, Isten értelmi fénnyel világítja át, amelynek segítségével ragadunk meg minden más eszmét. - 5. „Istenben” látunk mindent. Isten lényegét ugyan nem látjuk olyan erővel, mint ő maga, ez már „boldogító színelátás” (visio beatifica) lenne, de annyira, amennyire abból a teremtmény részesedhet. Így minden részigazságot az örök (és egyetlen) igazság fényében látunk. - 6. Az →ontológiai istenérv föltételesen elfogadható, de nem mint logikai levezetés, hanem mint Isten létének közvetlen megragadása. - 7. Az értelem nem más, mint képesség az abszolútum befogadására. Mivel viszont nem választható szét a gondolat és az Isten által megvilágított lét, az értelem azonos az őt létrehozó örök igazságokkal. - 8. Ami az ideák megragadását illeti, nincs különbség észlelés és megértés között, a szellemi megismerés az isteni szó meghallásához v. természetes kinyilatkoztatáshoz hasonlítható (→tradicionalizmus). - E tételek közül az 1. az ~ kiindulópontjából következik, mint azt már Gioberti is leszögezte. A 2-3. tétel az ~ jellemző vonásai közé tartozik. A további tézisek önmagukban véve más rendszerben is elképzelhetők, de az elmélet egészéhez hozzátartoznak. - Ami az ~ történetét illeti, Gioberti Protologia c. kv-ében fektette le „transzcendens pszichologizmus”-nak nevezett elméletét. Gondolatainak főleg Belgiumban volt nagy sikere, ahol Gioberti 1840-től száműzetésben élt. Fro-ban 1845 u. terjedt el a rendszer, főleg kispapok, novíc-ok, újságírók között. Itt már mint ~ szerepel. Bár Róma 1866: elítélte, uralkodó irányzat volt a Sorbonne-on, a szulpiciánusok, bencések, sőt még a jezsuiták között is. Hatása Olaszo-ban is megmutatkozott. →Rosmini-Serbatit az ontologisták közé szokták sorolni. Tény, hogy az ideák velünkszületett voltát vallotta, de úgy vélte, a lét-eszme valamiféle fény, nem pedig az „isteni” megjelenülése. Kanttal szemben azt állította, ez a lét-eszme az egyetlen értelmi kategória, de azt nem fogadta el, hogy egyenlőségjelet lehet tenni a között, ami a lét és ami a tudat rendjében első. Érdekes módon mind a fr-k, mind az ol-ok nemzeti filozófiát próbáltak az ~ból faragni, V. Miceli pl. ontologista isk-t állított föl a szicíliai Monrealéban. - Az ~ a tradicionalizmus és a →tomizmus irányzata között helyezkedik el. A 18. sz. végére összeomlott a ker. bölcs., és a kanti forr-mal szemben szükség volt olyan szilárd alapokon álló fil-ra, amely kielégíthette az értelmiségiek érdeklődését. Erre a szerepre vállalkozott az ~, amely annál is inkább vonzó volt, mert sokat merített az egyházatyák, főleg Szt Ágoston és Bonaventura tanaiból, de sokban épített az ókori →logosz-teol-ra is (vö. Jusztinusz, Alexandriai Szt Kelemen, Órigenész). Az egyh. tanítóhiv. azonban mindenkit óva intett attól, hogy az ~t bárki is az Egyh. bölcs. hagyománya letéteményesének tekintse. Az elhatárolás több lépcsőben történt. Az első fokozat 1852: Gioberti műveinek indexre tétele volt. A Szt Officium 1861. IX. 18-i dekrétuma 5 pontban közvetlenül utal az ~ra, azzal, hogy azt „tartani nem szabad”. A dekrétum az ~ képviselőinek reakcióját váltotta ki, akik szerint az elítélés a panteistáknak v. az ~ karikatúrájának szól. A harc végül 1867: a Szt Officium brosurájával zárult, melynek már a címe is ez volt: Az ~ elítélése. Az I. Vat. Zsin-on szóba került, hogy a Dei Filius kezdetű konst. egyik fej-ét megváltoztatják, ~-ellenes éllel, ezt a tervet végül elvetették azzal, hogy a kérdés sokkal súlyosabb annál, mintsem hogy csak amúgy „mellesleg” foglalkozzanak vele. Egyesek követelték, hogy nyíltan ítéljék el az ~ fő tévedésének tekinthető tételt (hogy ti. az ember közvetlen természetes istenismeretre juthat el). Ez többek ellenállásán megbukott, de Pecci bíb. végül XIII. Leóként 1879: →Aeterni Patris kezdetű enc-jában elítélte az ~t. Az elítélés után kérdéses maradt, mindez mennyire vonatkozik az előfutáraira: Ágostonra v. épp Malebranche-ra. Józan megítélés szerint anakronizmus lenne régebbi rendszereket egy kalap alá venni újabb keletűekkel. Cs.I.

LThK VI:1161.