🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > országnagyok
következő 🡲

országnagyok (lat. magnates regni), 11. sz.-1918: országos vagy királyi udvari tisztsége(ke)t betöltő világi főurak. - A kk-ban országbáróknak is nevezték őket. Méltóságrendjükben a →nádort követte az →udvarispán_országbíró, az →erdélyi vajda, a →tárnokmester, a →horvát-szlavón-dalmát bán, a szörényi bán s a macsói bán. Közéjük számították az udvari főkamarást, főajtónállót, főudvarmestert, főpohárnokot, főlovászmestert s a királyi testőrség kapitányát, 1860-67: a magyar udvari kancellárokat. Az 1885:VII. törv. az ország zászlósurainak nevezte őket, közéjük sorolva a fiumei kormányzót, a főrendiház/felsőház tagjait, a hg-eket, gr-okat, br-kat ill. a főispánokat. 88

Szentpéteri 1985.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.