óda (gör. odé, 'ének'): →himnusz jellegű hálaének a Szentírásban. - 1. A zsinagógai istentiszteletben az ~k a zsolt-ok mellett önálló csoportot alkottak: Mózes hálaéneke a Vörös tengeren átkelés után (Kiv 15,1-19); Mózes éneke a halála előtt (MTörv 32,1-43); Anna hálaéneke (1Sám 2,1-10); Izaiás zsolt-a (Iz 26,9-20); Jónás imája a hal gyomrában (Jón 2,3-10); Habakuk imája (Hab 3,2-19); Ezekiás hálaéneke (Iz 38,10-20); Manassze imája (2Krón 33,18); →három ifjú éneke (Dán 3). - A szólista és a közösség felelgetős formában énekelték. A Messiásra (Jézus Krisztus) vonatkozó utalásokat kihagyták belőle. - 2. Az Egyházban. Szt János látomásában akik legyőzték a vadállatot, „Mózesnek, az Isten szolgájának és a báránynak énekét énekelték” (Jel 15,3). Ez arra utal, hogy Kr. u. 100. k. az ~kat a ker. lit-ban is énekelték, s vsz. ezekről beszél Szt Pál is, amikor himnuszokról és lelki énekekről szól (vö. Fil 2,5-11; 1Tim 3,16; 2Tim 2,11-13; Tit 2,11-14). A 3. sz-tól a →gnosztikusok himnuszainak ellensúlyozására megnőtt a szabadon költött ~k jelentősége. A húsvéti vigília része lett a Kiv 15,1-19; a MTörv 32,1-43 és Dán 3. f., s Krisztus föltámadásának előképeként vsz. hamarosan a Jón 2,3-10 és Hab 3. f. - Az ~k rendjét az alexandriai kódexből (5. sz.) ismerjük. Vsz. az 5-6. sz: Jeruzsálemben alakult ki a gondosan megszerkesztett (rövidítés, húsvétra utaló teol. kiegészítések) 9 ~s rendszer, melyben a 9. ~ a három úsz-i →canticum (Magnificat, Benedictus, Nunc dimittis). - A bizánci szert-ban idővel minden ~ elé mintastrófát (→irmosz) tettek, s szabadon költött himnuszszöveggel egészítették ki (→tropárion). A 9 ~ összefűzésével alakult ki a →kánon (5.). - A lat. egyh-ban a II. Vat. Zsin. lit. reformja a húsvéti vigíliában és a zsolozsma laudes, vesperás részében visszahozta a canticumot. - 3. Ikgr. Az ~k témái már a zsinagógai fest-ben is megjelentek (Dura Europosz, Kr. u. 250. k.), az óker. szarkofágokon és a →katakombák művészetében gyakoriak. A Hab 3,2 („két élőlény között megjelensz”; LXX) volt a kiindulópont a betlehemi Kisded jászola körül az ökör és szamár ábrázolásához (vö. Iz 1,3). **

Onasch 1981:283.