🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Palladius
következő 🡲

Palladius, Szt (†Britannia?, 432 u.): püspök. - (Szt) Prosper Aquitanus szerint a római egyh. diákonusa, akit I. Celesztin p. 431: pp-ké szent. és Íro-ba küldött az ottani szétszórt ker-ek újjászervezésére és a terjedőben lévő →pelagianizmus letörésére. Tevékenységéről keveset tudunk, talán a Dublintól D-re lévő Inber De kikötője környékén telepedett le, s vsz. nem járt sikerrel, mert 432: Skóciába ment. Föltételezik, hogy az ekkor Galliában tartózkodó (Szt) Patrik ~ halálhírére kapott engedélyt Auxerre-i (Szt) Germanus pp-től ~ művének folytatására. - Egyes történészek Prosper Aquitanusnak a Chroniconban tett egyik megjegyzését úgy értelmezik, hogy ~ még 433: v 434: is Íro-ban volt, s Patrik legeredményesebb előfutáraként akár 460-ig is apostolkodott Íro-ban. - Állítólag ~ alapította a skóciai Fordoun egyházát, ahol a kk. végén feltételezett ereklyéit őrizték. - Ü: júl. 6. **

NCE X:927. - LThK 1993. VII:1298.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.