🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Panagia
következő 🡲

Panagia (a gör. pan és hagia, 'legszentebb' szavakból): 1. az Istenanya (→Theotokosz) dicsőítő jelzője a bizánci Egyházban. Lat. megfelelője a Sanctissima, 'Szentséges' (Szűz Mária). - 2. domborművű Istenanya-kép, melyet a bizánci szertartású püspök a →mellkereszt mellett visel, benne valamelyik szt ereklyéje. - 3. a →pászka népies neve szentelt kenyér értelemben.  P.I.

Mikita 1891:46. - Berki 1975:280. - Onasch 1981:297.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.