🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Pelikán
következő 🡲

pelikán (gör., lat. Pelecanus): az evezőlábúak rendjébe tartozó, csőre alatt bőrzacskót viselő vízimadár. A m. nép nyelvén gödény (a Nagykunságban gödiny, nagybögyű, Szeged vidékén pilikán madár), a 19. sz. közepéig élt az Alföldön. - 1. A Szentírásban. A Lev 11,18 szerint tisztátalan állatnak számított, ezért nem lehetett áldozati állat és fogyasztásra sem volt alkalmas, a pusztai ~ körül mégis legenda alakult ki. Az ÓSz-ben a pusztaság, az elpusztult város romjainak lakója, szereti a magányt, jelképezi a nép elhagyatottságát (Iz 13,21: 34,10-11; Szof 2,14), a zsoltárban a bűnbánat jelképe (101,7-8). - 2. Magányossága és fiókái iránti különleges szeretete miatt az egyik legkorábbi Krisztus-jelkép. A →Physiologus szerint a →kígyó által megölt fiókáit úgy kelti életre, hogy csőrével föltépi mellének jobb oldalát és rájuk csorgatja a vérét. E képet már Szt Ágoston (Enarratio Ps. 101,8) és a kk. egyh. írók a szenvedő Krisztus jelképeként értették. Az ókori nézet, hogy a ~ megeszi a kígyót, fontos volt a ~ szimbolikájának kialakulása szempontjából. A ~ jelképezte a szenvedést, a vér árán való megváltást, feltámasztást, a szeretetet. A Zsolt 101,7-re utalva a ~ a remeték és az Olajfák hegyén imádkozó magányos Krisztus jelképévé is lett. - Éles csőre miatt Órigenész az összeférhetetlen, kellemetlen emberek jelképének tekintette. - 3. Ikgr. Ritkán előfordul 2. sz. mécseseken (de alakját nehéz megkülönböztetni más madarakétól, pl. a →főnixétől), a 12. sz-tól mind gyakoribb szimbólum (Giotto és Masolino, később Perugino képein). A kereszten (többnyire a fölirat fölött) gyakran van egy ~ a fészkében. Vsz. az →Adoro te devote himnusz 'kegyes pelikánom, Uram Jézusom' sorának hatására jelent meg a ~ mint az Euch. jelképe a kelyheken, cibóriumokon, ereklyetartókon, a barokk oltárokon és antipendiumokon, néha főnix mellett. - A m. ref. tp-ok egyik leggyakoribb jelképe (főleg a szószék fölött). **

Kirschbaum III:390. - LThK VIII:253. - Lipffert 1976:39. - MNL II. (s.v. gödény) - KML 1986:262. - Physiologus 1986:14. (4.) - Vanyó 1988:190.

Pelikán Ferdinánd Nándor (Szakolca, Nyitra vm., 1814. máj. 25.-Kemence, Hont vm., 1864. máj. 29.): plébános. - Növendékpapként a pozsonyi Emericanum növendéke, 1831-től Nagyszombatban bölcs-et és teol-t végzett, 1837. IX. 22: pappá szent. Beckón a Mednyánszky br. családnál nev. 1838: Nagyjácon (Nyitra vm.), 1840: Pozsonyban kp., 1844. VIII. 5: a nagyszombati, majd az esztergomi papnev. ÓSz, ÚSz és nyelvtanára. 1859. XI. 26: Kemencén plnos. - M: Simeon. Bécs, 1853. - Inter Romanum... Költ-ek. Esztergom, 1855. - Triumphus Corporibus SS. Uo., 1855. - Mnemosynum in consecrationem metropolitanae basilicae Strigoniensis ab emin... (Költemények) Uo., 1856. - Historia revelationis. H.n., 1859. - 1848: a nagyszombati Vudce z Trnavi szerk-je. 88

Szinnyei X:724.

Pelikán Ferenc Krizsó (Buda, 1867. márc. 8.-Bp., 1910. júl. 29.): hittanár. - A gimn. 1-4. o-át Tatán végezte, 1882: a Bold. Szűz Máriáról nev. ferences r-be lépett. Malackán próbaéves, Nagyszombatban 2 é. bölcs., Esztergomban és Pozsonyban teol. hallg., 1889. VII. 18: pappá szent. 1893: Esztergomban hittanári vizsgát tett. Székesfehérváron a rház lakója, 1891: Csalán a Kégl családnál, majd Pozsonyban nev., főreálisk. hittanár. 1897: a ferences r. szigorításakor átvették az esztergomi főegyhm. kötelékébe, Bpen polg. isk. hittanár. - Az 1886: megalakított rendi teol. Bonaventura Irod. Körben kezdett írogatni. - M: Isten ujja. 1-2. r. Írta Stolz Albán. Ford. Pozsony, 1895. (Oktató Népkvtár 3.) - A jó Isten képes kv-e. Írta uő. Magyarázta. Uo., 1895. (uaz IV.) - M. egyhtört. kivonatolva dr. Robitsek Mátyás egyhtört. Adalékjából. Pozsony, 1896. - Imák és énekek. A r.k. ifj. sz. Dohnányi Frigyessel. Uo., 1896. (2. kiad. Bp., 1906). - Dorka Nuó. Népies elb. Uo., 1899. - Nagymondások. (Schlagwörter) a népnek és az ifj-nak. Wetzel X. Ferenc után ford. Bp., 1900. - Szt Cecília. Tört. reg. Herchenbach Vilmos nyomán. Uo., 1900. (Oktató Népkvtár IX.) - Szavak és tények. 4 sztbeszéd. Írta Abel Henrik. Ford. Uo., 1901. - Jézus szenvedésének tört. 6 böjti sztbeszéd. Uo., é.n. - Mo-i Szt Erzsébet élete. Stolz Albán után átd. Uo., 1902. (2. kiad. 1913) (Új borítékkiad. Uo., 1925) (Szentek országa 6.) - A munka áldása. Herchenbach Vilmos nyomán. Bp., 1903. - Cselekvő katholikus. Tanulságos kv. fiatalnak, öregnek egyaránt. Wetzel X. Ferenc után ford. Uo., 1903. - Orosz Ádám vasárnapi szt beszédei. Nyelvezetét átd. és kiad. Uo., 1903. - A szerecsen leány. Elb. Ném-ből ford. Uo., 1903. - Egyesületi élet. Wetzel X. Ferenc után. Uo., 1903. - Hajnali szt tanítások Adventben. Uo., 1904. - A házasság. Wetzel X. Ferenc után. A család. Írta Bougeand Emil. Ford. Uo., 1906. (Oktató népkvtár 15.) - Takarékoskodjunk. Wetzel X. Ferenc után. Uo., 1907. - A szerencse útja. Wetzel X. Ferenc után. Uo., 1912. - 1887. I. 1-1897. XII. 15: az Oktató Néplap szerk. tulajdonosa, 1892-1907: az Oktató Népkönyvtár sorozatszerk-je, 1894-1904: Keményfy Dániellel a Kath. Hitvédelmi Folyóirat szerk-je, 1896. II: egyedül, 1906. XII-1908: Siposs Ágostonnal a Jó Pásztor szerk-je, 1898. I-1899. I: az Országos Néplap tulajdonosa és szerk-társa. 1907. X. 6-1910. VI: a Kis Pajtás szerk-je. - Álnevei: Clarissa (r.k. lapokban); Qnokrotatus (uo.); ifj. Sámbár (uo.); T. Pelikán Krizsó (Oktató Néplap, 1887-97; Országos Néplap, 1898. I-1899. I; Kis Pajtás, 1907-10); Tóvári (uo.); Tóvári dr. (Kat. Hitvédelmi Folyóir., 1896); Tóvári Krizsó (Okt. Népkvtár); Csöppike Csanika (Kis Pajtás, 1907). 88

Szinnyei X:725. - Alkotmány 1910:179. sz. - Egyh. Közl. 1910:461. Arck. - Élet 1911:933. Arck. - Gulyás 1956:611. - Viczián 1995:182, 188. - Gulyás/Viczián XX.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.