Plotinosz (Lükopolisz, Egyiptom, 205-Campania, 270): pogány filozófus, az →újplatonizmus mestere. - 11 éven át volt Alexandriában a ker. szülőktől származott, de pogányságba visszatért Ammoniosz Szakkasz (175-242) tanítványa. Alexandriát a perzsák ellen vonuló Gordianus cs. (ur. 238-244) seregeihez csatlakozva hagyta el azzal a szándékkal, hogy megismerje a perzsák és a hinduk életét és gondolkodását. A vállalkozás kudarca után 245 k. Rómában telepedett le. Előkelő barátok és ragaszkodó tanítványok serege vette körül a szigorú életmódot folytató ~t. Gallienus cs. (ur. 260-268) a ~ szerint megvalósítandó filozófusok városának, a Platonopolisz létesítésének gondolatával is foglalkozott. - ~ 255 k. fogott hozzá tanai leírásához. Írásait halála után tanítványa, →Porphüriosz 6, egyenként 9 értekezésből álló kv-be, az Enneadeszbe foglalta össze. A tanítványokkal folytatott eszmecsere közvetlenségét visszatükröző, képekben gazdag értekezések csak laza összefüggésben állnak egymással. Egy-egy fejezet beosztása: a kérdés felvetése, dialektikus bizonyítás, a tétel elfogadásának sürgetése, himnikus hálaadás. - ~ rendszere: Platónhoz hasonlóan megkülönbözteti az érzéki (aiszthéta) és az érzékfölötti világot. Ez több, kölcsönösen egymás fölé rendelt „hüposztasziszból” áll. Az érzéki világ az érzékfölöttiből ered. Az érzéki világon belül 3 hüposztaszisz van. A legfelsőről, amely minden lét, tevékenység és gondolkodás fölött áll, csak annyit tudunk mondani, hogy mi nem. Pozitív tulajdonságként csak az Egy és a Jó állítható róla. Ebből a hüposztasziszból ered a núsz, melyben már megkülönböztethető a gondolkodó alany és az elgondolt tárgy. A núszból ered a lélek, az érzékfölötti világ legalsó foka s egyszersmind az érzéki világ felé vezető híd. Az érzéki világ az érzékfölötti produktuma. Így kapcsolódik az egy az anyaghoz, s már nem ellentétként állnak egymással szemben, hanem egy és ugyanazon lépcső legfelső és legalsó foka. Az egy világosság, belőle sugárzik a fény, amely végül elvész az anyag sötétségében. Az ideák székhelye a núsz. - Az ember célja, hogy az anyagi világból fölemelkedjék az Egyhez és a Jóhoz, hogy lelke megtisztuljon a tisztátalanságtól, amelyet akkor vont magára, amikor belépett a világba, s végül az eksztasziszban emelkedjék föl Istenhez. A lélek szubsztancialitását az egész testben (de nem annak részeiben) való jelenléttel magyarázza, mint a világlélekét az egész világban. - Szt Ágoston ~t „platonista filozófusnak” nevezi, akiben azt vélhetnénk, hogy „Platón támadt föl” (Az akadémikusok ellen IV,18). Techert helytelennek tartja a „platonikus” megjelölést, szerinte helyesebb „platonizmusról” beszélni, melynek jegyei: vágy az egy után; metafizikai elv csak a szellem; a legfőbb érték nem a gondolkodás, hanem a szemlélet (theória); a szellem nem zárja ki az anyagot, hanem kölcsönösen föltételezik egymást; mivel a természetben is lélek van, ő is képes alkotni, utánozza az értelmes lényt (mimeszisz). - ~nál iráni és más K-i hatásokat is föltételeznek. Hatása Szt Ágostonnál, az újplatonizmusban, később Fichténél (az én hozza létre a nem-ént) és Schellingnél (az anyag kihűlt szellem) is érezhető. - M: Opera omnia. 1-3. köt. Kiad. Wyttenbach-Crenzer-Moser. Paris, 1855. - Enneades. 1-2. köt. Ném-re ford. Fr. Müller. Berlin, 1878-80. - Uaz. 1-2. köt. Ném-re ford. O. Kiefer. Jena, 1905. - Uaz. 1-4. köt. Fr-ra ford. Bréhier. Paris, 1924-27. - A szépről és a jóról. Ford. Techert Margit. Bp., 1925. (Fil. kvtár 9.) R.Z.

Brénier, Émile: La philosophie de Plotin. Paris, 1928. - Magyary Zoltánné Techert Margit: A hellén újplatonizmus tört. Bp., 1934. - Theologia 1940/3:211. (Artner Edgár: Órigenes és Plotinos) - Athenaeum 1942:253. (Földessy Gyula: Plotinos és Szt Ágoston) - Kecskés 1943:166.