🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Polgár
következő 🡲

polgár (gör. politész, lat. civis): tág értelemben közigazgatással szervezett társadalom tagja, megfogalmazott jogok és kötelességek birtokosa; szorosabb értelemben a város lakója; egészen szűk értelemben kiváltságos város lakója, aki a városi jogoknak is birtokosa (→polgári jog). A m. ~ szó a ném. Bürger szóból származik. - 1. Az ókori Görögo-ban az egyes államok és pol. rendszerek különbözőképpen határozták meg a ~ fogalmát. A fogalom a polisz (városállam) szóból ered, de már →Arisztotelész cáfolta a tévedést, mely szerint az számított egy gör. állam ~ának, aki az adott államban lakott (Politika 1275b-1278b). Egy közösségben ugyanis nemcsak ~ok éltek, hanem betelepültek és rabszolgák is, akik nem rendelkeztek ~joggal. Arisztotelész szerint az a személy tekinthető ~nak, aki részt vesz az állam vezetésében és a bíráskodásban. Az egyes poliszokban az rendelkezett ~joggal, aki ~ atyától és anyától származott (ex amphoin astoin), vagyis a polisz fiktív vérségi kötelékéhez tartozott (család/nemzetség/törzs) és a közösség is elismerte ~jogát. Mindez csak a férfiakra vonatkozott, a nők korlátozott jogokkal rendelkeztek. - Kezdetben csak az előkelő társad. rétegek tagjai voltak teljes jogú ~ok. A Kr. e. 6. sz-tól jelentek meg a timokratikus alkotmányok, melyek alapján a társad. vagyonos rétegei jutottak vezető pozíciókhoz. Athénban a kirság utáni arisztokratikus közt. 3 alapvető kategóriája: ~ok (politész), betelepült idegenek (metoikoi) és rabszolgák. A ~ok csoportot alkottak. Eredetileg az arisztokrácia rendelkezett a földek többségével, és ők birtokolták a legfőbb pol. tisztségeket is (arkhón, tamiasz, stb). A népgyűlés helyett a volt arkhónokból álló Areioszpagosz tanácsa játszott vezető szerepet a törv-hozásban és az állam irányításában. A Kr. e. 6. sz: Szolón reformjai során jött létre a timokratikus államrend: a pol. és katonai tisztségeken a leggazdagabb társad. rétegek (pentakosiomedimnoi, 'ötszázmérősök', ill. hippeisz, 'lovagok', zeugitészek, 'hopliták') osztoztak; a szegények rétegét (thész-eket) kizárták a hatalomból és a hadseregből. Ez volt tkp. az első pol. rendszer a tört-ben, mely az állam stabilitását erős, vagyonos középosztályra kívánta alapozni. Arisztotelész szerint ui. ez az egyetlen olyan társad. réteg, mely mértéktartó kormányzásával egyensúlyt teremt az államban (Politika 1295b, 1297b, 1292b, 1293b). A zsarnokuralom (tyrannis) időszaka Athénban a démosz gazd. megerősödését hozta (keresk. kapcsolatok kiépülése az anyaországi gör. ter-ekkel és a gyarmatokkal, nagy áll. építkezések). Kleiszthenész reformjai (Kr. e. 508) és a görög-perzsa háborúk során hozott reformok (Kr. e. 480-450-es évek, főleg Kr. e. 462: Ephialtész reformja) következtében alakult ki végül a demokrácia, amely a ~jog tekintetében is jelentős változásokat hozott. - Kr. e. 451/50: Periklész javaslatára az új ~jogi törv. azt tekintette athéni ~nak, akinek atyja és anyja egyaránt athéni ~ volt (Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok. Periklész 37.): ekkor 14.050 athéni ~jogát ismerték el, s csaknem 5000 személyt megfosztottak e joguktól. A törv-re a ~jog tartalmi elemeinek korábbi kiterjesztése miatt volt szükség, hiszen a demokráciában már valamennyi athéni ~t azonos jogok illették meg (a thészek is részt vettek a népgyűlésen és az esküdtbíróságokban, de pol. és katonai tisztségeket csak a radikális demokrácia idején tölthettek be). Ez pedig olyan anyagi és pol. előnyökkel járt, hogy több ezren még a rabszolgasorba kerülést is kockáztatták érte. - 1. Az athéni ~ legfontosabb jogai: a) birtokjog Athén ter-én (házakra és földekre is vonatkozott). b) aktív és passzív választójog, amely bizonyos vagyoni határ elérését követően lehetővé tette, hogy egy athéni ~ bármilyen pol. v. katonai tisztséget betöltsön. A vagyoni határ a demokrácia korában is megmaradt, sztratégoszok és tamiaszok csak ötszázmérősök és lovagok lehettek, Kr. e. 457/56-tól viszont már zeugitész is lehetett arkhón, bár a tisztség ekkorra már elvesztette korábbi pol. jelentőségét (elsősorban reprezentatív és vallási szerepük volt). c) A teljes jogú ~ részt vehetett a népgyűlésen, Athén legfőbb pol. fórumán, mely törv-eket hozott, választotta és ellenőrizte a tisztségviselőket, döntött háború és béke kérdésében. d) A ~ok közvetlenül fordulhattak az esküdtbíróságokhoz (héliaia). A vádlott és vádló egyaránt önmagát képviselte, nem voltak hivatásos ügyészek és ügyvédek (ezért alakult ki többek között a rhétorika tud-a éppen a görögöknél). A vádlottat nem lehetett letartóztatni, szabadlábon védekezhetett. A demokrácia egyik legfontosabb záloga az esküdtbíróság rendszere volt, Szolóntól kezdve ui. bármely ~ a tagjává válhatott, társad. és vagyoni helyzetétől függetlenül. Egy-egy bíróságban számos esküdt vett részt, akiket egy bonyolult sorsolási eljárás révén választottak ki, így a korrupció gyakorlatilag lehetetlenné vált. e) A ~ok adómentesek voltak, csak kivételes esetekben lehetett őket rendkívüli adó (eiszphora) fizetésére kötelezni. A legvagyonosabb réteget ezenkívül még különadóra (leiturgia) kötelezhették (pl. egy teljes hadihajó felszerelése v. a színházi játékok rendezése okán). f) A ~ok 18-60 év között hadkötelesek voltak, aktív katonai szolg-ot azonban csak 20-49 é. koruk között töltöttek be. g) Az archaikus és klasszikus korban az athéni ~jogot nem lehetett mesterséges úton megszerezni, a hellénisztikus korban azonban (pol. okokból v. valamiféle Athénnak nyújtott gazd. támogatásért cserébe) egyre több uralkodó és tekintélyes személyiség nyert megtiszteltetésként athéni ~jogot. -

2. Az ókori Rómában kezdetben szintén csak az volt ~, aki Rómában lakott; a római ~jog (civitas Romana) szerint a száműzött (v. a városból elköltözött) megszűnt ~ lenni. Kivételt képeztek azon esetek, amikor a ~ egy Rómával egyenlő jogokon alapuló szövetségben (foedus aequum) lévő városba költözött. - A városállam gyors fölemelkedésének és évszázadokig tartó stabilitásának egyik legfőbb oka a világos jogi struktúrák kialakítása volt, melynek során a róm. ~jog elszakadt a városállami keretektől és a fokozatosan birod-má váló Róma legmagasabb jogú közösségét jelentette lakóhelytől függetlenül. - ~rá természetes és mesterséges úton lehetett válni. Beleszülettek a ~jogba azok, akiknek mindkét szülője róm. ~ volt; ha az egyik szülő róm. ~ volt, a másik idegen, a gyermek az alacsonyabb rangú ~jogot örökölte. A latinjogúak Rómába költözés, örökbefogadás, ill. egyéni v. csoportos adományozás révén szerezhettek ~jogot, a peregrinusok örökbefogadás, ill. egyéni v. csoportos adományozás révén, a rabszolgák kizárólag felszabadítás útján. - A jogképesség alapja az egyén személyi állapota volt. Ez lehetett szabad (liber), félszabad és rabszolga (servus). E három személyi állapoton belül több kategória volt, a szabad réteg csúcsán helyezkedett el a római ~ok csoportja. - Köz- (pol.) és magánjogok: a) Aktív választójog (ius suffragii), mely a népgyűlésen való részvétel és szavazás joga, és passzív választójog, vagyis a hivatalviselés joga (ius honorum). E jog jelentős része kezdetben csak a patriciusokra vonatkozott, a plebeiusok a Kr. e. 5-3. sz: vívták ki a ~jogi egyenlőséget. A felszabadított rabszolgákra (libertini) egyáltalán nem vonatkozott, csupán szabad születésű gyermekeikre. b) A hadviselés joga (ius militiae) alapján csak róm. ~ szolgálhatott a legiókban, latin jogúak és peregrinusok csak a segédcsapatokban teljesíthettek katonai szolgálatot. c) A róm. vallási szert-okon való részvétel joga (ius sacrorum). d) A fellebbezési jog (ius provocationis) alapján róm. ~t csak a népgyűlés ítélhetett halálra, egyéb esetekben a ~ a népgyűléshez föllebbezhetett (Szt Pál ap. így elutasította Festus helytartó igazságtalan döntését, és a császárhoz föllebbezett; vö. ApCsel 25,11). - A császárkorban már az uralkodó vette át a népgyűlés jogkörének egy részét, így például a föllebbezéseket is hozzá kellett benyújtani. e) Róm. ~t nem lehetett kínvallatás alá vetni (vö. ApCsel 22,25: Szt Pált róm. ~jogára hivatkozva nem korbácsolják meg). f) Az önkéntes száműzetés joga (ius exulandi) alapján a ~ok önkéntes száműzetésbe vonulhattak a halálbüntetés elől, száműzetésük idejére azonban elveszítették ~jogukat. g) A kivándorlás joga (ius migrandi) révén lehetőségük volt más városba költözni, ahol csak a már korábban is említett esetben (foedus aequum) tarthatták meg róm. ~jogukat. - A vagyonjogi képesség (ius commercii) alapján Rómában csak róm. ~ szerezhetett tulajdont (pl. részt kaphatott a háborúkban meghódított közföldekből), ill. végrehajthatott különféle vagyoni ügyleteket. A családjogi képesség (ius connubii) biztosította a törv-es házasságkötést, ill. azt, hogy a ~ utódai is ~ok lehessenek. A civiljogi kereset indításának joga (ius legis actionis) alapján róm. ~ral csakis róm. ~ pereskedhetett (Claudius Lisias róm. parancsnok ezért is menti meg vádlói elől Pál ap-t, s küldi Felix helytartóhoz: vö. ApCsel 23,27-30). - A köztársaság korában a róm. ~ok adómentességet élveztek, egyedül rendkívüli hadiadót (tributum) kellett fizetniük nagyobb háborúk esetén, amelyet azonban az állam a zsákmányból visszatérített. A császárkor első szakaszában a cs-ok több közvetett adófajtát is bevezettek: a rabszolga-felszabadítási, az öröklési és az árverési illeték, majd a dominatus korában egyenes adók is megjelentek (fej- és földadó). - A latin jog (civitas Latina) egyfajta csökkentett róm. ~jog volt, amellyel elsősorban Latium lakói rendelkeztek. A fentebb felsorolt jogok közül többnyire csak a ius connubii-vel, illetve a ius commercii-vel rendelkeztek. A lat. városok magistratusai hivatali évük leteltével róm. ~jogot kaptak. A Kr. e. 1. sz: már komoly feszültséget okozott, hogy a lat. jogúak gyakorlatilag teljesen azonos kötelezettségekkel tartoztak az áll-nak, mint a róm. ~ok, ennek ellenére teljesen ki voltak zárva az államéletből (nem rendelkeztek aktív és passzív választójoggal) és jelentős jogi különbség volt közöttük. A hódítások idején Róma előbb Itáliában, majd Gallia romanizált ter-ein is lat. ~joggal rendelkező városokat hozott létre, ami tovább növelte a feszültséget. Ezért a szövetséges háborút követően, Kr. e. 89: Róma kénytelen volt kiterjeszteni a róm. ~jogot itáliai szövetségeseire. - A rómaiak számára minden más nem róm., ill. nem lat. jogú személy idegen jogállású (peregrinus) volt. Az idegeneknek 2 kategóriáját különböztették meg: az önálló állammal rendelkezőket, ill. az önálló államisággal nem rendelkezőket (az előbbiek valamennyire kedvezőbb helyzetben voltak). A császárkorban egyre több idegen jogállású személy és közösség kapott róm. ~jogot, míg végül Caracalla cs. Kr. u. 212: a birod. minden szabad lakójára kiterjesztette. -

3. A középkori Európában a ~ a papság és a nemesség alatt, a jobbágyság fölött elhelyezkedő kiváltságos és önkormányzatú rend tagja. Saját bírósága, feudális földtulajdona, fegyveres ereje volt, részt vett a rendi ogy-eken. Jogi helyzete és társad. szerepe megkülönböztette más civilizációk városlakóitól, s a közép- és újkori gazd. fejlődés fő mozgatójává, a Ny-i civilizáció példátlan, a többi civilizációt fölülmúló előretörésének főszereplőjévé vált. A kk. ~ból s a hozzá csatlakozó más elemekből alakult a modern tőkés ~. -

4. Mo-on a városi ~ok rétege a 13/14. sz: alakult ki, nagyrészt idegenből jött, főként ném. és „latin” hospesekből, szabad parasztokból, a várnép és az udvari szolgák fölszabaduló tagjaiból. A hospesek felső rétegéből származott a ~ok patriciusnak nevezett 14. sz. vez. rétege, mely a sz. végétől a →nemességbe emelkedett. A 15. sz: új, főként ném. nyelvű patriciusréteg alakult ki, akik keresk-ből, bizonyos jól jövedelmező iparok (ötvös, mészáros) űzéséből és szőlőbirtokaikból éltek - kb. a középnemesség szintjén, melynek életformáját igyekeztek utánozni. A városok középrétegének kisebb része →céhekbe szerveződött iparos, nagyobb része keresk-ből, szőlő- és gabonatermelésből élt. A városi szegények (plebejusok) a más házánál és külvárosi szegényes házakban lakók, akik alkalmi munkákból éltek. Mo-on a ~ság gyengébb, mint Ny-Eu-ban. A kézműipar fejlődése a 15. sz. végén megállt, s a városlakóknak csupán 20-25%-a iparos; még a 18. sz: is ez a helyzet. A török hódítás idején számos nemes költözött a városokba, s ezek a 17. sz-tól kiváltságaikat is megtartották, ami hozzájárult a polg. elem súlyának csökkenéséhez, s a ~ságot a 16/17. sz. rendi ogy-ek is igyekeztek visszaszorítani. A m. ~ság a 19. sz. 1. felében is fejletlen, a polg. átalakulás fő mozgatója a reformer köznemesség. A 19. sz. 2. felében alakult ki Mo-on a tőkés ~ság. Egyik eleme a nagyobb részben ném., kisebb részben m. kk. eredetű városi, másik eleme kis létszámú osztrák-ném-svájci tőkések, a harmadik az előbbieknél nagyobb létszámú, hazai és bevándorolt zsidó kereskedőkből, céhenkívüli (kontár) iparosokból alakult ~i réteg. A nagylétszámú, 1848: kiváltságait vesztett köznemesség a 19. sz: csekély mértékben vett részt a ~i fejlődésben, s a nagyrészt zsidó és ném. eredetű tőkés ~ság nem vált a nemzet vez. rétegévé, hanem az arisztokráciához és a köznemességhez (gentry) igyekezett hasonulni (amit I. Ferenc József [ur. 1848-1916] bárósításaival támogatott), elzárkózva a régi kispolgárságtól és a birtokos parasztságtól is. A tőkés ~ vagyonosabb volt a nemz. vez. rétegének elismert arisztokráciánál és gentrynél, ami társad. feszültségek forrásává vált. 1945 u. a komm. rendszer bevallott célja a ~ság fölszámolása, proletarizálása, e célt a rendszer nagyrészt el is érte; az új m. ~ság megerősödése a szabad demokratikus fejlődéstől remélhető. Forisek Péter-B.A.

Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 1927/28. (Mályusz: Geschichte des Bürgertums in Ungarn) - Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp., 1934. - Városi Szle 1941. (Hajnal István: Az eu. város kialakulása) - Századok 1944. (Mályusz Elemér: A magyarság és a városi élet a kk-ban) - Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. sz. Mo-on. Bp., 1955. - Bp. tört. 1-5. köt. Uo., 1973-80. - Sherwin-White, A. N.: The Roman Citizenship. Oxford, 1973. - Weber, Max: Gazdaságtört. Bp., 1979. - Granasztói György: A kk. m. város. Uo., 1980. - Nicolet, C.: The World of the Citizen in Republican Rome. London, 1980. - Patterson, Cynthia: Pericles' Citizenship Law of 451-50 B.C. New York, 1981. - Murray, O.-Price, S.: The Greek City from Homer to Alexander. Oxford, 1990. - Hansen, M. H.: The Ancient Greek City-State. Koppenhága, 1993. - Földi András-Hamza Gábor: A róm. jog története és institúciói. Bp., 1996. - Németh György: A polisok világa. Uo., 1999. - Róma történeti kézikv. Szerk. Németh György. Uo., 1999.

Polgár, 1993: város, Hajdú-Bihar m.: 1. esperesség az egri főegyhm-ben, 1993. V. 31-től a debrecen-nyíregyházi egyhm-ben. Plébániái: Egyek, Rakamaz, Tiszavasvári. - 2. plébánia. 1234: Palgar. 1727: alapították. 1748: fölszentelt tp-a helyett a mai Nagyboldogasszony-tp. 1858: épült. Org-ját (2/22 m/r) 1973: Erdősi József és Gonda Nándor építette. Harangjait 1927: 120, 95, 70 cm átm. Walser Ferenc öntötte. Anyakönyvei 1751-től. Kegyura 1880: az egri kápt. - Filiái 2003: Tiszadob, Tiszagyulaháza, Újtikos. - Plébánosai: 1751: Litkei Máté, 1759: Takács József, 1765: Csepregi János, 1775: Domencsics Mihály, 1797: Tóth József, 1803: Nagy Gábor, 1811: Frim János, 1819: Bakay Ignác, 1826: Veszelka István, 1832: Makay Bertalan, 1843: Nagy Balázs, 1852: Eperjesi Ferenc, 1888: Bányász Sándor, 1900: Petrovics Gyula, 1903: Frank Károly, 1927: Kiss Péter, 1945: Harsányi József, 1947: Tajti Lajos, 1965: Szily Jenő, 1968: Buth Sándor, 1987: Somogyi János, 1993: Tóth Béla. - Lakói 1840: 4010 r.k., 1 ev., 1 ref., 20 izr., össz. 4032; 1910: 9847 r.k., 134 g.k., 11 ev., 3908 ref., 475 izr., össz. 14.375; 1940: 13.513 r.k., 242 g.k., 16 g.kel., 13 ev., 832 ref., 488 izr., 63 egyéb vall., össz. 15.167; 1983: össz. 9237; 2003: 4871 r.k., 158 g.k., 800 ref., össz. 8373. - 1948: 23 tanerős r.k. ált. isk-jában 951 tanuló. - 3. A Miasszonyunkról nev. Kalocsai Iskolanővérek 1928-50: óvodát és elemi isk-t vezettek. Tóth Béla

Patay 1982. - Soós I:404. - Györffy III:126. - MKH 1995:821. - MKA 2000:446. - Schem. D-Ny. 2003:26, 183.

Polgár András, SJ (Fiume, 1900. júl. 3.-Bp., 1987. jan. 18.): lelkipásztor. - A gimn-ot a fiumei főgimn-ban kezdte. 1917. IX. 6: Nagyszombatban lépett a r-be. Első fog-t 1919. IX. 8: tette. IX. 9: Pécsre küldték, hogy befejezze a gimn-ot. 1920: éretts., Kalocsán megkezdte fil. tanulm-ait. 1923: Szeged befejezte a fil-t, Pécsre került a r. gimn-ba. Zene- és folyosó-pref., a földr. és a gyorsírás tanára. A teol-t 1925-29: Innsbruckban végezte. 1929: Bpen hitszónok és gyóntató. 1930: Rómába küldték a 3. probációra. 1931-41: bpi, 1941-43: pécsi, 1943-49: bpi székhellyel járta az orsz-ot, előadásokat, lelkigyakorlatokat tartott a →Szívgárdáról. 1943-: 8 napos hitvédő előadássorozatokat tartott férfiaknak. 1949. IX-1950. V. 22: a bpi Manréza ig-ja, annak föloszlatása után Kaposváron, 1952-81: Bpen élt. Kisegített a Vörösmarty u. kpnában (→Legméltóságosabb Oltáriszentségről nevezett plébánia), az óbudai és a kelenföldi pléb-n s a Karolina úton (→Gyümölcsoltó Boldogasszony lelkészség). 1981. XI. 2: szívinfarktust kapott, ezután írással, ford-okkal apostolkodott. A szétszóratás éveiben, 1950 u. több mint 40 kv-et írt, 6 művet ford. - 1940/41: a Sajtókamara tagja. A Szív ifj. rovatvez-je. s.k.

Cat. SJ 1935:48; 1949:59. - JTÉ 1940:338. - M. jezsuiták vall. III:114. - Diós 1999:173. (2775.) - Gulyás/Viczián XX. (kz-ban)

Polgár Gábor   →Polnar Gábor

Polgár György (Mohács, Baranya vm., 1849. ápr. 15.-Miskolc, 1913.): gimnáziumi igazgató. - A gimn. 1-4. o-át a pécsi ciszt. gimn-ban végezte, a 4. o-tól kisszeminarista, a 6. o. után papnöv. A 8. o. befejezése után Pécsett 2 é. teol., azután a bpi tudegy. bölcs. karán lat-gör. szakos középisk. tanári okl-et szerzett. 2 é. a gyakorló főgimn. ösztöndíjas gyakorló tanára. 1876: a kaposvári áll., 1880: a trencséni, 1883: a pozsonyi kir. kat. főgimn. tanára. 1884: a jászberényi főgimn. ideigl. ig-ja, 1886. VIII. 6-1901. VI: nyugdíjazásáig a miskolci főgimn. ig-ja, ekkor tanker. főig. c-et kapott. Az Orsz. Középisk. Tanáregyes. választmányi, a miskolci r.k. hitközs. egyháztanácsának és el. iskolaszékének tagja. - M: T. Livi Patavini ab urbe condita. Liber I-II. Középtanodák felső o. sz. Szerk. és szótárral ellátta. Mohács, 1879. - Kis Livius. Függelékül gnomák, Phaedrus és Ovidius. A középtanodák 3. és 4. o. sz. Rother M. és Weller G. nyomán. 1-2. füz. Bp., 1880. (1. r. A róm. kir-ok korszakának tört. A régi Róma térképével. 2. teljesen átd. kiad. Jegyz. és szótárral. Uo., 1886. 2. r. A róm. közt. Camillusig. 2. jav. és bőv. kiad. Uo., 1891) - Görög nyelvkv. Bev. az alaktanba. Olvasó- és gyakorlókv. Xenophon Kyropaideijából. A gimn. 5. o. sz. Uo., 1883. - Szócsoportok Homerosból. A gimn. felsőbb o. sz. Uo., 1885. - A jászberényi kat. főgimn. 1884/85-1885/86. é. értes. Közzétette. Jászberény, 1885-86. - Ókori hitéleti és műv. régiségek képgyűjteménye. Segédkv. a tört. és irod. szemléltető tanításához. Miskolc, 1896. - Államrégiségek. Uo., 1902. (Klny. miskolczi kat. főgimn. 1891. értes.) 88

Miskolci kat. főgimn. értes. 1905/06:18. Arck., 1912/13:36. (nekr.) - Szinnyei X:1325. - Moravek 1930:98. - Gulyás/Viczián XX. (kz-ban)

Polgár Iván János, OCist (Eger, Heves vm., 1874. febr. 15.-Székesfehérvár, 1945. nov. 3.): gimnáziumi tanár. - 1892. VIII. 29: lépett a r-be, 1899. VI. 21: fog-at tett, VII. 2: pappá szent., a bpi tudegy-en lat-gör. szakos tanári okl-et szerzett és drált. 1899: az egri, 1901: a pécsi, 1902-44: nyugdíjazásáig a székesfehérvári ciszt. gimn. tanára. A Székesfehérvári Múz. Egyes. alapító tagja. - Írásai: Élet 1916. I:61. (Török imaházak Mo-on), Kath. Szle 1916:441. (Török egyh. műemlékek), Székesfehérvári Szle 1934:38. (A székesfehérvári koronázó tp-ból ránk maradt gránit oszlopok méretei) - M: Aischylos Eumenidese. Bp., 1899. - A Velencei tó. Székesfehérvár, 1914. - A székesfehérvári baz. múltja. Uo., 1936. - Dr. P. I.-nak nyomtatásban megjelent irod. munkássága 1899-1936. Székesfehérvár, 1936. 88

Jámbor 1936:177; 1942:297. - Schem. Cist. 1942:239. - Bíró 1955:142, 154, 157, 499. - Diós 1999:173. (2782.) - Gulyás/Viczián XX. (kz-ban)

Polgár László, SJ (Németkér, Tolna vm., 1920. jan. 18.-Róma, 2001. máj. 25.): bibliográfus, történész. - 1930-38: gimn. tanulm-ait Pécsett a jezsuiták Pius Gimn-ában végezte. 1938. VIII. 14: lépett a JT-ba. 1941-51: fil-t és teol-t tanult Kassán, Kalocsán, Szegeden, Chieriben. 1949. II. 24: Szegeden sztelték pappá. 1952: a római Jezsuita Tört. Int. tagja, az AHSI (Archivum Historicum SJ) c. folyóirat bibliográfusa. Utolsó fog-át 1976. V. 31: Münchenben tette. - M: Bibliogr. de historia S.I. (Regnis olim Corona Hungarica unitis [1560-1773]) Roma, 1957. - Bibliogr. sur l'histoire de la Compagnie de Jésus 1901-80. 1-3. köt. Uo., 1981-90. - Pázmány bibliogr. (Pázmány Péter emlékezete) Uo., 1987:449. F.K.

Polgár (Plauder) Mária Dominika, KN (Nagykanizsa, Zala vm., 1903. márc. 6.-Nagykanizsa, 1985. márc. 7.): szerzetesnő. - 1918. VII. 14: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1923. VIII. 23: tette. Tanítónőképzőt végzett. Pozsonyban, Bpen, Dénesfán, Lovasberényben, Újkígyóson tanított. - A szétszóratás után 1950 őszén Nagykanizsán rokonok fogadták be. r.k.

Polgár Mária Leudomira, FMMN (Bp., 1914. febr. 11.-Vác, 1988. máj. 16.): szerzetesnő. - 1930. III. 14: Bpen lépett a →Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába, 1933. IX. 17: első, 1939. IX. 17: utolsó fog-át uo. tette. A rendház háztartásában dolg. - A szétszóratás után édesanyját gondozta. Utolsó éveit a váci szoc. otthonban töltötte. r.k.

Polgár Teréz Astéria, KN (Zarkaháza, Vas vm., 1910. nov. 3.-Jászberény, 1965. máj. 24.): szerzetesnő. - 1929. III. 3: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1932. VII. 28: tette. Körmenden betegápolóként dolg. - A szétszóratás után 1950 őszétől Székesfehérvárt betegápolóként dolg. r.k.

Polgár Vilmos József, OSB (Pápa, Veszprém vm., 1914. febr. 5.-Bécs, 1974. jún. 10.): gimnáziumi tanár. - Pápán éretts. 1932. VIII. 6: lépett a r-be. 1938. VI. 29: pappá szent. Párizsban kp. 1940: ol. áll. ösztöndíjjal Bolognában készült az ol. tanári vizsgára. 1941. VIII. 1: Pannonhalmán m-fr-ol. szakos gimn. tanár és pref. 1942. IX: drált. 1945. I. 14: Balatonfüreden fürdőig., VIII. 15-1948. VI. 16: gimn. tanár, majd gazdaságvez. 1956 tavaszán hivatalos ügyben Bp-re ment, a Kelenföldi pályaudvarról az ÁVH-sok elhurcolták, szemébe világítva vallatták (utána 14 dioptriás szemüveget kellett viselnie). →Sárközy Pál főapát megbízásából Au-ban hozzáfogott az ún. Lónyay-hagyaték rendezéséhez. 1957. V. 17: elhagyta Mo-ot, Bécsben haláláig a Lónyay-hagyaték ügyén dolgozott, mint a r. külf. gazd. ügyeinek intézője. Megszervezte Pannonhalma anyagi támogatását, →Paulay Imre mellett dolgozott a →Caritas Internationalisban. Pannonhalmán temették. - M: Mo. és a m-ok a 17. sz. ol. közvéleményben. (dri ért.) Pannonhalma, 1942. (Pannonhalmi füz-ek 31.) 88

Schermann 1940:140. - Szolg. 1974. 24:102. - Nádasi Alfonz közlése


Polgár Katalin M. Jácinta SZINT (Olad, Vas vm., 1911. márc. 5.–Pécs, 1977. szept. 1.): szerzetesnő. – P. Mária húga. 1926. X. 10: Esztergomban lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1930. XII. 8: uitt tette. Székesfehérváron konyhavezető volt. –1950 u. a pannonhalmi papi otthon könyhavezetője. Utolsó éveit a pécsi szoc. otthonban töltötte. r.k.

Polgár Margit Lilioza SZLT (Törökszentmiklós, Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1917. szept. 6.–): szerzetesnő. – Apja MÁV dolgozó, anyja htb. ~ 1936. V. 14: Bpen ápolónőképzőt végzett. V. 24: itt lépett a vincés nővérek r-jébe. Fog-t 1941. V. 24: uitt tette. 1937. V. 13–1950. V. 13: a Boros Klinika ápolónője. 1952. I. 16: az esztergomi közkórház, 1957. X. 16: a bakonybéli szoc. otthon ápolónője. 1981. VII. 1: nyugdíjazták. s.k.

Polgár Margit Ottilia SZLT (Pápa, Veszprém vm., 1898. febr. 3.–Bakonybél, 1978. jan. 12.): szerzetesnő. – A pápai a Ranolder Int. tanítóképzőjében végzett. 1916. IX. 8: Bp-en lépett a vincés nővérek r-jébe, fog-át 1921. IX. 8: Pápán tette. 1917–48: a pápai a Ranolder Int-ben tanított. 1950: a a bakonybéli szoc. otthonba költözött. r.k.

Polgár Mária M. Szalomea SZINT (Olad, Vas vm., 1908. febr. 2.–Püspökszentlászló, 1973. szept. 6.): szerzetesnő. – P. Katalin nővére. 1928. I. 8: lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1930. XII. 22: tette. Pannonhalmán konyhavezető volt. – 1964: a római PMI konyhavezetője. Utolsó éveit a püspökszentlászlói szoc. otthonban töltötte. r.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.