Polikárp, Polükárposz, Szt (†Szmirna, 167. febr. 23.): püspök, vértanú. - Szt János tanítványa volt, ő rendelte Szmirna pp-évé. Szt Ireneusz, aki ~ot még személyesen ismerte, biztosan állítja, hogy ennek az igazán apostoli pp-nek az igehirdetése teljesen egybehangzott azzal, amit ő Jézus szemtanúitól és tanítványaitól hallott. Ezek szerint ~ egyik jelentős megalapozója volt az őskeresztény hagyománynak. „Tanításával egyetértenek az összes asiai (kis-ázsiai) egyházak.” - 115 k. találkozott a fogoly Antiochiai Szt Ignáccal, akitől később levelet is kapott. 155 k. Rómába ment a →húsvéti vita rendezésére. Nem sikerült ugyan egyezségre jutnia Anicét p-val, ennek ellenére barátságban váltak el egymástól. Rómában találkozott →Markionnal, aki megkérdezte tőle, ismeri-e. A válasz így hangzott: „Valóban megismerlek, Sátán elsőszülöttje!” - Nem sokkal hazatérése után ~ot letartóztatták, és a zsúfolt színházban vonták felelősségre ker. hitvallása miatt. A jelenlevő prokonzul rá akarta venni az öreg ~ot, hogy tagadja meg Krisztust, mire ő így válaszolt: „Nyolcvanhat éve szolgálom Őt, és sohasem bántott meg. Hogy mondhatnék átkot Királyomra és Üdvözítőmre?” Máglyán égették el. - ~ levelei közül csak a Filippiekhez írtat ismerjük, mely szorosan kapcsolódik Antiochiai Szt Ignác sorsához: A filippi keresztények felkeresték Ignácot, aki megkérte őket, hogy írjanak az antiochiai keresztényeknek. A filippiek teljesítették is kérését, levelük továbbítására ~ot kérték fel, a ránk maradt levél ~ válasza a filippieknek. Ez a levél jól mutatja, mennyire rendszeres volt a levelezés az egyházak között, sőt, a leveleket lemásolták, gyűjtötték, a levélgyűjteményeket megküldték egymásnak. - Fülbetegségek idején hívják segítségül. Ü: K-en már a 4. sz: febr. 23. Rómában a 13. sz: áttették jan. 26-ra, 1969 óta ismét febr. 23. - ÓÍ III:197. (Levél a filippiekhez. Ford. Vanyó László.); VII:45. (~ vt-sága. Ford. uő.) V.L.

Kirschbaum VIII:219. - BS X:985. - Vanyó 2000:87.