Priscilla-katakomba: katakomba Róma északi részén, a Via Salaria Nova mentén. - Nevét De Rossi szerint attól a Priscillától kapta, aki Pudensz (2Tim 4,21) anyja volt. Mások szerint a vt. Priszka a névadója. - A ~ba temették Szt Marcellinus (ur. 296-304), Szt I. Marcellus (ur. 308-09), Szt I. Szilveszter (ur. 314-35), Liberius (ur. 352-66), Szt I. Celesztin (422-32) és Vigilius (ur. 537-55) p-kat. - A ~ három szintből áll: a nagy felszíni ker. temető (benne 1890: és 1905: két bazilika, több mauzóleum és kpna alapjait tárták föl); a 2. sz-ból való az első földalatti szint, eredetileg önálló sírok, melyeket idővel nagyobb terekben összenyitottak; a második földalatti szinten a 3. sz. végén-4. sz. elején vájtak gondosan megtervezett folyosórendszert. - A ~ magva az Acilius család sírkamrája lehetett, amelyhez a névadó Priscilla is tartozhatott. A ~ a →katakombák művészetének fontos lelőhelye. Korai, sőt első ábrázolások: a ~ban tűnik föl Szűz Mária ábrázolása, karján a Kisdeddel, előtte Izajás v. Bileám, aki a messiási csillagra mutat; egy Mária-képét az →angyali üdvözlet első ábrázolásaként tartják számon. - A ~ egyik legrégebbi része a görög kápolna (nevét két gör. feliratól kapta), benne a legkorábbi freskóciklus: az oldalfalakon az évszakok és a főnix, ósz-i (Noé, Ábrahám áldozata, vízfakasztás a pusztában, a három ifjú, Zsuzsanna, Dániel az oroszlánok barlangjában) és úsz-i (napkeleti bölcsek, a béna meggyógyítása, Lázár föltámasztása) képek. A bejárattal szemben lévő falon a fractio panis, 'kenyértörés'-kép, melyen heten ülnek az asztalnál, rajta kétfülű kehely és tányér hallal, vsz. az Eucharisztia (halotti lakoma?) ábrázolása. A kpna melletti helyiség keresztelőkpna lehetett. **

EC X:36.