Priscillianus (Hispania, 350 e.-Trier, 385): püspök. - Előkelő családból származott, felnőtt korban tért meg és a keresztséget nagyon komolyan megélte. 370 k. egy szigorú, aszketikus csoporthoz csatlakozott, melynek hamarosan a vez-je lett. A csoport tagjai többségükben laikus ffiak és nők, de klerikusok, sőt pp. is voltak közöttük. Fenntartásokkal figyelték a már nem üldözött Egyh. elvilágiasodását és az egyre pontosabban tagolódó hierarchia kiépülését (hasonló szellemben nyilvánultak meg K-en a →messzaliánusok). - A córdobai pp. eretnekséggel vádolta ~t Hydatius emeritai pp-nél, ezért 380: Saragossában a zsinat elítélte ~ csoportjának fölfogását, de ~t magát nem, sőt, hamarosan Avila pp-évé sztelték. Hydatius azonban Gratianus cs-hoz (ur. 367-83) fordult, hogy az eretnekek ellen 381: hozott törv-t ~szal szemben érvényesítse. Mivel pedig a szigorú aszkézis önmagában nem volt eretnekség, ~t mágiával és manicheizmussal kezdték vádolni. A száműzetés elől Damasus p-hoz (ur. 366-384) és Szt Ambrushoz fordult, akik azonban nem álltak hathatósan mellé. Kísérettel Rómába ment, ahol elérte, hogy fölmentsék a vádak alól. Útközben Aquitániában csatlakozott hozzá az özvegy Eutrochia asszony a leányával. Hispániába visszatérve föllépett Hydatius ellen, aki Trierbe menekült előle. Ott pártfogókra találva ~t Maximus trónkövetelőnél mágiával és manicheizmussal vádolta. Maximus 384: Bordeaux-ba zsin-ot hívott össze, mely ~t eretnekként elítélte. ~ Maximushoz föllebbezett új vizsgálatért, amit 384-85: világi perként folytattak le, ami ellen Szt Ambrus és Tours-i Szt Márton hiába tiltakozott. Vsz. kínzás hatására ~ beismerő vallomást tett, mire Eutrochiával és 3 társával halálra ítélték és kivégezték. A trieri zsin. 386: az ítéletet helybenhagyta. Egyesek szerint ~ sírja helyén alakult ki Szt Jakab ap. compostelai kultusza. - 11 írása közül a legfontosabbak a Damasus p-hoz intézett levél, az Apológia, s A hitről és az apokrifekről c. értekezés. V.L.

LThK 1993. VIII:599. - Vanyó 2000:463, 657.