pacificale (a lat. pax, 'béke' szóból), instrumentum pacis: a →békecsókot közvetítő, rendszerint ezüstből készült talpas feszület. - A 13. sz. elejétől a szentmisében a békecsókot úgy adták, hogy a miséző pap először megcsókolta az oltárt, majd a ~t e szavakkal: „pax tecum”. Ezután a diákonus odavitte annak, akinek a miséző küldte (pp-nek, fejed-nek, kegyúrnak), aki szintén megcsókolta. A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) használták minden olyan alkalommal, amikor az asszisztencián kívül másnak is adni akarták a békecsókot. - Mo-on litániákon és temetéseken, pp-fogadáskor is használták. **

Kühár-Radó 1933:325.