🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > palota
következő 🡲

palota: királyi, főúri lakóház, mely nagyságával, díszítésével és berendezésével kiemelkedik a →házak sorából. - A Szentírásban: 1. Salamon ~jának leírása (1Kir 7,1-12) nem teljes, a részletek nem egyértelműek, helyenként áttekinthetetlenek. Annyi egyértelmű, hogy közös fal vette körül a Templomot és a ~hoz tartozó épületeket, melyek 2 előudvar köré csoportosultak. A leírásban szerepel a →libanoni erdei palota, Salamon lakrésze és a fáraó leányának ~ja, melyek nagy faragott kövekből rakott alapokon álltak. - 2. Az Omri-dinasztia „elefántcsont” ~jának (1Kir 22,39;. Zsolt 45,9) jelentős részét föltárták Szamariában. - 3. Nagy Heródes jeruzsálemi ~ját (a citadella helyén a Jaffa-kapunál; →praetorium) Josephus Flavius írta le (ZsidHáb 5,4.3). Részben fennmaradt a Phaszael nevű saroktorony (alapja 17 x 21 m, magassága [ma] 19,70 m). A még be nem fejeződött ásatások szerint Heródes ~ja egy hellén korabeli (nem régebbi) rétegre épült. - A Mahérusz és Maszada erődökhöz királyi ~ is tartozott (vö. Mt 14,3), mely hasonló lehetett a Jerikóban épült ~hoz. R.É.

BL:1410.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.