pellengér (a ném. Pranger, 'szégyenfa, szégyenoszlop' szóból): kisebb bűnök (pl. lopás, paráznaság, rágalmazás stb.) elkövetőire kirótt nyilvános megszégyenítő büntetés eszköze a városokban. - Az elítéltet nyak- és lábvasakkal (esetleg láncokkal) a település főterén földbe ásott fa- v. kőoszlophoz kapcsolták, nyakába szégyentáblát helyeztek, melyre az elkövetett bűnt fölírták. Néhol az akasztófához kötötték a ~re ítélteket, közmegvetésnek és gúnynak kitéve. A büntetés ideje néhány óra, néhány nap v. egy hét is lehetett. A hosszabb időre elítélteknek szerz-ek adtak vizet és élelmet. A ~re kötötteket a város lakói kigúnyolták és megdobálták. - Hazánkban a 13. sz. óta, főként a ném-ek által is lakott városokban (Buda, Pozsony, Selmec stb.) ismert büntetésnem, alkalmazása a 16-18. sz: általános. II. József (ur. 1780-90) a ~eket lebontatta; halála után néhány városban időlegesen visszaállították; mint büntetést a reformkorban megszüntették. A bányavidékek városaiban előfordult, hogy ~ helyett vasrudakból összeállított szégyenketrecbe zárták az elítéltet (2004: is látható egy a lőcsei városháza mellett). 88

Új Idők lex. X:5052.