pengő, 1927. jan. 1.-1946. júl. 31.: magyar valuta. - A név eredete a 19. sz-ra nyúlik vissza, amikor az ezüstben fizetendő forintot nevezték ~forintnak, szemben az ún. váltó- v. scheinforinttal. Az Osztrák-Magyar Monarhia pénzének, a →koronának elértéktelenedését követően, a népszöv. kölcsön fölhasználásával az 1925:35. tc. rendelkezésére 1927. I. 1: vezették be. A ~ aranyalapú valuta volt: 1 kg színarany 3800 ~vel ill. 1 kg 900/1000 finomságú arany 3240 ~vel volt egyenlő, 1 ~ 0,26315789 gr. arany. Arany ~t nem hoztak forgalomba, fizetőeszköz a fém- és papírpénz lett: 1 ~ 100 fillér; a legnagyobb értékű papírpénz a 100 ~s. 1927: az átváltáskor 1 ~ 12.500 korona. - Értékálló pénz maradt, 1933: és 1938: 1 angol arany font 27,8251 ~, 1 USA arany dollár 5,7175 ~, 1 ném. arany márka 1,361996 ~, 1 svájci arany frank 1,10322 ~. - 1945. IV. után és helyébe - Eu. 2004-ig legnagyobb pénzelértéktelenítése után (legnagyobb címlete az 1946. VI. 3: kibocsátott, de már forgalomba nem került, 1 milliárd B [billió] ~) - 1946. VIII. 1: (a 2004: is forgalomban levő) →forintot tették. Az átváltási arány: 1 forint = 4x1029 ~. G.I.-88

Numizmatikai Közl. 1924/25:33. (Zimmermann Lajos: Az új m. pénzegység elnevezése) - M. stat. zsebkv. 1933:191; 1938:319; 1942:306. - Új Idők lex. XI:5054.