🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > pentagramm
következő 🡲

pentagramm: egy vonallal rajzolt ötágú →csillag. - Igen gazdag (az →ötös száméval rokon) jelentéstartalmú szimbólum. Ősi bajelhárító jel (gör. pentalfa, m-ul boszorkányszög, ang-ul: witch's foot, 'boszorkányláb'). Megtalálható Kr. e. 3. évezredi sumér kerámialeleteken, az ókori zsidó kir-ok tulajdonpecsétjein (Salamon pecsétje), gör. harcosok pajzsán, a →püthagoreusok titkos jele volt. - A ~ az →aranymetszés egyik legszebb ábrázolása. - Jelenti: a világmindenséget, az égtájakat (az őselamita írásban); a virágzást, az életet, az újrakezdést; az embert mint univerzumot (→makrokozmosz-mikrokozmosz), a női és a ffi principium egységét (2+3), ebből adódóan a beteljesedést, házasságot, boldogságot. - A ~ a titkok nyitója, a tud. szimbóluma, Paracelsus szerint a leghatalmasabb jel. A →szabadkőművesség számára a ~, a 'lángoló csillag' a Nap, az évszakok és minden mozgás szerzője, az első anyag, az élet kiapadhatatlan forrása, az összes élőlény univerzális termékenyítő magja, annak a géniusznak szimbóluma, mely az embert nagy dolgokra hívja. Az 'Arany Hajnal' nevű ang. titkos társaság ún. ~-rituáléjában a jobbról, felülről indított rajza a szellemidézés, a balról, lentről indított a szelleműzés segítő ábrája. - A 20. sz: a vörös ~ a →kommunizmus jelképe lett. **

Kirschbaum III:392. - Sachs 1980:145. - Jelképtár 1990:177.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.