planeta (a gör. planaó, 'céltalanul, eltévedve bolyong' igéből): 1. a csillagászatban teljes formájában planétész asztér, 'bolygócsillag', →bolygók. - 2. Rómában a →miseruha. A ~ név vsz. azt jelzi, hogy bő szabása miatt szabálytalanul redőzötten veszi körül a pap testét. Rómán kívül →kazula a neve. **
Braun 1907:154.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.