pluralizmus (a lat. plures, 'többféle' szóból): többféleség, sokféleség. - A valóság egymást kiegészítő v.  egymással szemben álló értelmezései, melyeket nem lehet egy fölöttük álló egységre, alapelvre visszavezetni. Ellentéte a →monizmus, társerénye a →tolerancia. Bár az emberi lét Istenre van rendelve, az ember nem Isten szempontjából lát, ezért a ~ az ember, főként a modern ember valóság-megközelítésének, valamint az ember-világ, ill. az ember-Isten kapcsolat alapvető jellemzője. Ezért beszélhetünk metafizikai, tud-os módszertani, világnézeti, etikai, kulturális, társadalmi és politikai ~ról. A modern, nyílt társadalmat a meggyőződések, érdekek, magatartásformák ~a különbözteti meg az abszolutista és diktatorikus rendszerektől. A ~ védi a polgárok szabadságát és alapvetően támaszkodik az igazságosságra. A ~ból következő tolerancia szolgálja az →emberi méltóság, a →lelkiismereti szabadság, mások szabadságának és másságának tiszteletben tartását. A ~ negatív következménye az objektív igazság tagadása (→relativizmus), és az egyéni érdekek abszolutizálása. - Az egészséges ~ föltétele az abszolút értékek (→igaz, →jó, →szép, →szent) egyetemes elismerése és tiszteletben tartása. Az „egység a sokféleségben és sokféleség az egységben” a róm. kat. Egyház küldetése kezdettől fogva. →inkulturáció, →egység _nbsp;**

Hörmann 1976:1284. - LThK 1993. VIII:361.