pohár (lat. poculum): különböző anyagokból készíthető ivóedény; talpas változata a →kehely. Átvitt értelemben a részesedés valamiben. - A Szentírásban a fűszeres borral és gránátalma musttal telt ~ a gyönyörűségben (Én 8,2), az undoksággal telt ~ a bűnben való részesedés képe (Jel 17,4). - A m. népszokásban egy-egy szent emléknapján ~nak mondják az áldomást: jánospohár, ill. →János pohara, Józsefpohár stb. B.K.