🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > poroszok
következő 🡲

poroszok: a 18. század elejéig az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához tartozó nyelvet beszélő, a lettekkel és a litvánokkal rokon nép. - Eredetileg a Visztula és a Nyeman folyók mentén, főként vadászatból és szarvasmarha-tenyésztésből éltek. A 10/11. sz. fordulójától történtek kísérletek kerségre térítésükre (Prágai Szt Adalbert, Querfurti Szt Brunó). Mazóviai Konrád lengy. hg. 1225: segítséget kért az Erdélyből kiűzött →Német Lovagrendtől a betörő ~ ellen, földjeiket ajánlva cserébe. A Lovagrend leigázta, majd megtérítette a ~at, de még a 14. sz: is térítő célú keresztes hadjáratokat indítottak megkeresztelésükre. A lovagok a megszerzett földre a megtizedelt őslakosság helyébe ném. telepeseket hívtak, ezért a 14. sz-ra a ~ kisebbségbe kerültek a németekkel szemben, fokozatosan beolvadtak, nyelvüket a 18. sz-ra ném-re cserélték. 88

Ambrassat: Die Provinz Ostpreussen. Königsberg, 1896.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.