potentia (lat. 'képesség', gör. dünamisz, 'lehetőség'): a két arisztotelészi lételv egyike (a másik az →actus, gör. energeia, 'megvalósulás'). - A →platóni részesedés szerepét e két elv veszi át. A létezőről mondhatjuk, hogy mint lehetséges létezik, mint olyan, ami képes megvalósulni; vagy mint megvalósult lehetőség. Amennyiben a potentia pura azonos a →materia primával, nem tekinthető puszta passzivitásnak, hiszen megvan benne a megvalósulás lehetősége. - A →potentia oboedientialis először a természet lehetőségét jelenti a fejlődésre, utána az ember képességét a kegyelem befogadására. R.Z.

Arisztotelész: Metafizika VI. - Brentano, Franz: Von der mannigfachen Bedeutung des Seienden nach Aristoteles. Freiburg im Br., 1862. - Bölcseleti Folyóirat 1896:122, 131. (Anhäuptel György: Az aristotelesi bölcselet alapfogalmairól) - Rahner, Karl: Hörer des Wortes. München, 1941. - Rokay Zoltán: Filozófiatört. Bp., 2002:107.