🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > prefektus
következő 🡲

prefektus, praefectus (lat.): 1. az ókori rómaiaknál elöljáró, igazgató, főtiszt, helytartó, kormányzó, nevelő. ~ praetorio a róm. császárkorban a praetorianus gárda parancsnoka, a kormányzás egyik legbefolyásosabb tagja. Mindig lovagrendű, mely tisztség a lovagok által elérhető legmagasabb rangot jelentette. - 2. a papnevelésben moderator studiorum, →szemináriumi elöljáró, a tanulmányok irányítója (254.k. 1.§, 261.k. 2.§). Kijelölése szükséges, de nincs előírva, hogy külön személyt nevezzenek ki erre a szerepre. A mo-i szem-okban a közös élet rendjéért felelős fegyelmi elöljáró. Feladata kiterjed a növendékek tanulm. ügyeire is, de a tanárok feletti felügyeletre nem. **

Pecz II/1:577. - Erdő 2003:230.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.