primátus (lat. 'elsőség'): az Egyház alkotmányában az a hivatal, amelyet a pápa mint Péter utóda betölt. - A hiv. apostoli hagyományon és végső fokon Krisztus rendelkezésén nyugszik. Term-ének fölismerésében és a gyakorlás módjában azonban tört. tényezők is közrejátszottak. Ezt lehet látni a dogmatört. fejlődésben is. A kezdeti állapot az volt, hogy a p. a legfőbb döntőbíró a vitás kérdésekben. A kk-ban azonban kialakult a centralizáció, s a pápaság a világi fejedség külsőségei között gyakorolta hatalmát. Végül az I. Vat. Zsin. (1869-70) kihirdette a joghatósági ~t, vagyis azt, hogy a p. közvetlenül ppi hatalmat gyakorol az egész Egyh. fölött, de úgy, hogy a ppi joghatóságot nem csorbítja, mert az is krisztusi eredetű. A ~ gyakorlásának módjánál és a →kollegialitás megvalósításánál mindig vissza kell térni az eredeti adottságokhoz, a Szentírás és a hagyomány adataihoz. Továbbá: ha a különböző tört. megjelenési formák között a ~ ap. magvát meg akarjuk találni, akkor abból a tényből kell kiindulni, hogy Róma pp-e gyakorlatilag 3 hivatalt egyesít személyében. Ő Róma pp-e, a lat. egyh. pátr-ja és a Krisztustól alapított „szikla”-szerep hordozója. A lat. egyh. pátr-jának és a szikla-alapnak a szerepe erősen rányomta bélyegét a ~ra, és igazi szerepét néha elhomályosította. Pl. a niceai zsin. 6. kánonja szerint az alexandriai és az antiochiai pátr-k a maguk ter-én ugyanolyan jogot élveznek, mint a róm. pátr. Ny-on, bár az elsőség a róm. p-t illeti meg. Érdekes az is, hogy Niceában még nem volt szó a →jeruzsálemi patriarchátusról, s ebben úgy látszik benne volt a meggyőződés, hogy Jeruzsálemet Róma váltotta föl, de ez egyben rámutat Róma elsőbbségére is. Ugyanakkor már erősen hangsúlyozták Róma pp-ének, mint Péter utódának a szerepét. A kalkedoni zsin-on elismerték a jeruzsálemi pátr. méltóságát, de a p. legátusok tiltakoztak a konstantinápolyi patriarchátus jogállása ellen. Ezt ui. azzal akarták megalapozni, hogy Konstantinápoly az új Róma. A tiltakozás rámutatott arra, hogy akkor már a róm. patriarchátussal eggyé forrott a péteri hiv., tehát azzal egyenrangú szék nincs. A konstantinápolyi pátr. hatalma növekedett ugyan, de az a ppség nem volt közvetlenül ap. eredetű, s így Róma előjogát nem lehetett elvitatni. A Ny-on később kialakult patriarchátusok már inkább csak címek, és Róma mellett semmi önállóságuk nem volt. Különben a patriarchátusok sohasem élveztek igazi önállóságot, hiszen tagjai voltak az egységes Egyh-nak, s ez abban is kifejezésre jutott, hogy saját megválasztását mindegyik tudtára adta a többinek. A pátr. tekintély csak az Egyh. közösségében érvényesülhetett. A róm. szék feladatában is az az igazi ap. vonás, hogy az az egység jelképe és munkálója. - A ~ értékelésében két tévedést el kell kerülni: 1. azt, hogy a róm. ~ nem pusztán tb. elsőség, hanem valódi apostoli hivatal; 2. azt, hogy ennek nem kell okvetlenül az egyh. hiv. központjának lenni, hanem inkább csak a tanítás és egybetartozás iránt való felelősség lelki és jogi kifejezőjének. Itt kell igazi joghatóságról beszélni, mert a hiv. magába foglalja az egyh. élet kötelező rendjének fönntartását. Ez nem azonos a hiv. joggal, amely minden kis ügyet saját illetékessége alá akar vonni. A tört. folyamán nem tisztázták mindig a ~nak ezt a pontos lényegét. Az I. Vat. Zsin. csak az alaptételt mondta ki, de ezzel a ppi hatalmat nem akarta leszűkíteni. Tehát pl. a p. ~sal összeegyeztethető a hagyományos patriarchátusok messzemenő önállósága, ahogy azt K-en megőrizték. G.F.

LThK VIII:761.